Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

Dr. Szűcs László: Az egri főiskola harmadik évtizedéről (1971—1980)

keresztül, bár sokat tett a hallgatói demokratizmus fejlesztése érdekében. Hasonlóan és színvonalasan szolgálták ezt a célt az ebben az évtizedben polgárjogot nyert ifjúsági parlamentek is, melyeket 1974-, 1976-, és 1978-ban tartottunk. Az itt született intézkedési tervek évekre megszabták közös feladatainkat. A fizikai származású középiskolai tanulók továbbtanulását a felvételi előkészítő bizottsági (FEB) munka formájában intézményünk már évek óta végezte, amikor 1975 szeptemberében nyolc pedagógusképző felsőoktatási intézmény irányító bázisává vált főiskolánk, amit a mai napig igen szép sikerrel végez. A hallgatók nevelésében egyéb területeken is volt intézményünknek sikere. így például a színvonalas kollégiumi nevelőmunka is meghozta gyümölcsét, melynek eredményeként a Hámán Kató Kollégiumunk az országban tizenegyedikként a ,,Kiváló Kollégium" címet nyerte el 1980. március 22-én. Szükséges és érdemes szólni a főiskola oktatókarának létszámalakulásáról is. Az 1971-től 1980-ig terjedő évtizedben a főiskolai oktatószemélyzet létszáma hozzávetőlegesen 55 százalékkal növekedett, amint ezt a 2. sz. táblázat is bizonyítja. A kezdeti 119 oktatóból 1980 nyarára már 185 lett. Az oktatói kar szakoktatási terhelése az egész évtizedben igen nagymértékű volt, és csak valamelyest csökkent a 80-as évek elejére. Amíg az 1971/72-es tanévben az egy főre eső óraterhelés 12,3 volt, ez az 1979/80-as tanév végére 11,23 órára módosult. Több tanszéken különösen aránytalanul nagy az egy oktatóra jutó heti óraszám. így például az oktatástechnológiai csoportnál 14 óra/fő, a rajz tanszéken, a testnevelés tanszéken, az orosz nyelvi tanszéken is meghaladta a 13 óra/fő értéket. Mindezt még kiegészítette a levelező hallgatók képzését szolgáló hatalmas elfoglaltság és az általános iskolai szaktanárok továbbképzésével végzett rendszeres tevékenység évi több száz előadásával főleg Heves, Nógrád és Borsod megyében. A nagyfokú oktatói leterheltség nem hatott kedvezően a tudományos munka végzésére sem. S ha itt mégis voltak szép eredmények, ezt csak az egyértelműen túlfeszített munkával érhették el oktatóink. Az említett évtizedben közel száz oktató lépett intézményünkbe. Az új munkavállalók közül 18 oktató nem rendelkezett a szükséges egytemi végzettséggel, de közben megszerezte azt, vagy jelenleg végzi. Az oktatók nagy többségének pedagógiai képzettsége megfelelő, sőt jó, hisz a belépett oktatók közel 70 százaléka közvetlenül iskolából került intézményünkbe. Ennek ellenére az esetleges hiányok pótlását szervezett képzéssel oldották meg oktatóink. így az elmúlt évtizedben 12 oktató szerzett pedagógia kiegészítő szakon egyetemi oklevelet. Pártszervezetünk és főigazgatóságunk nagy gondot fordított az oktatói kar politikai, ideológiai képzettsége emelésére. Ezt a célt szolgálta az a tény is. hogy 1971 és 1980. között 44 fő végezte el a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem különböző tagozatát, illetve részt vett szinte az egész oktatói kar az ideológiai bizottság által rendszeresen szervezett tanévi konferenciákon. Az évtized végére elérkeztünk oda, hogy a főiskolai oktatók közül (185) ?2 párttag, ami az összoktatói létszám 45 százaléka. Gyakorlóiskoláinkban a pár:iagok száma 31 fő volt (29 százalék). Fiatalodott a tanszékvezetői kar is az elmúlt évtizedben. A főhatóság új tanszékvezetőket nevezett ki. Csillag Bélát és dr. Vajon Imrét (1972), Juhász Tamásnét (2 év) és dr. Nagy Sándort (7 év, 1973), Tar Lőrincet (2 év, 1974), dr. Budai Lászlót és dr. Nagy Andort (1975), dr. Patkó Györgyöt, a