Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

tása segítheti a termelési viszonyok lényegének jobb vagy rosszabb (gátoltabb) kifejeződését, de a tartalom és forma dialektikus kapcsolatában meghatározó szerepe a tartalomnak van. Gondoljunk csak a termelőszövetkezetek szocialista vonásait szervezeti összevonásokkal erősíteni akaró formális törekvésekre, mely kellő elméleti megalapozással lehetséges, hogy nem is vált volna elterjedt gyakorlattá. A termelésben változó emberi kapcsolatokat kutatva sem elégedhetünk meg azokkal a jellemzőkkel, melyeket korábban az elsajátításon értettünk. A csoporttulajdon a szocializmusban a termelőeszközök elsajátításának egyik létező társadalmi formája. Ez olyan minőségi jellemző, mely e tulajdonformát egylényegűvé teszi a szocialista állami tulajdonnal. Nem mindegy azonban, hogy ez milyen mennyiségű, minőségű, szerkezetű termelőeszköz-elsajátításon alapuló viszonyokat jelent, sem a termelőszövetkezeti szervezet, sem a népgazdaság egésze, sem a termelőszövetkezeti tagok szempontjából. De nem mindegy annak megítélését tekintve sem, hogy hol tartunk a fejlett szocialista társadalom építésében, mi a kritériuma a következő, fejlettebb szakasz elérésének. Nem elegendő azon minőségi kritériumok megfogalmazása sem, melyek a forgalmi viszonyainkat megkülönböztetik a tőkés társadalom forgalmi szférájában meglevő termelési viszonyoktól. Az, hogy a szocializmusban kialakuló ezen viszonyok tervszernek, és áru-, pénzviszonyok; nem ad elegendő elméleti megalapozást ezen kapcsolatok fejlesztéséhez. Nem tűnik ki belőle, hogy jelenleg az áruviszonyok miért nem hátráltatják a társadalmi termelést. A szocializmus egész időszakára vonatkozó minőségi jellemzők megfogalmazása nem elegendő azon mennyiségi felhalmozódások szükségességének elméleti megalapozására, melyek majdan egy új, magasabb minőséget eredményeznek. A termelési viszonyok többoldalú megközelítése segít az érdekviszonyok jobb megismerésében, az érdekkapcsolatok feltárásában. Alapot nyújt arra, hogy megtaláljuk objektív létét a népgazdaság érdekétől eltérő, sőt olykor ezzel szembenálló csoport és egyéni érdekek létezésének. Ha a termelési viszonyok mennyiségi vonatkozásainak kellő súlyát nem látjuk és elemzéseinkben figyelmen kívül hagyjuk, akkor még nagyon sokáig „eltitkolni való dolognak" tartjuk e szembenálló érdekek létezését. A szocialista vállalat elméleti kérdéseinek kutatása, a vállalati célok meghatározása már bizonyos segítséget ad e kérdésben, de a kutatások előbbrevitelének is a termelési viszonyok többoldalú, valósághűbb megközelítése adhatja meg az okát és végső célját. A gazdaság szervezeti és döntésjogi rendszerének korszerűsítésében is megalapozatlan minden olyan törekvés, mely nem a termelési- és érdekviszonyok valóságnak jobban megfelelő elemzésén alapszik. A termelési viszonyok vizsgálatának segítséget kell adnia ahhoz is, hogy a társadalmi egyenrangúsági viszonyok a termelőerők fejlettsége, struktúrája függvényében milyen szervezeti és technikai hierarchiával párosul. Milyen körülmények között segíti elő ez utóbbi a társadalmi hierarchikus viszonyok táplásását vagy mennyiben fejt ki ennek csökkenése irányában ható tendenciákat. E kérdésekre adott válaszok nélkül pedig várhatjuk-e az üzemi demokrácia tartalmi mélyítésére vonatkozó célkitűzések helyes megalapozását? Ügy hiszem, az itt felvetett kérdések is bizonyítják, hogy feltétlenül szükség van a termelési viszonyok vizsgálatában is a megújulásra. A valóságnak jobban megfelelő, a termelés, elosztás, forgalom és fogyasztás szféráiban létező és állandóan változásban levő emberi viszonyok többoldalú megközelítésére. Az ilyen 6* 83