Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Kádek István: Gondolatok a fogyasztás befolyásolásának céljairól, lehetősé-geiről és eszközeiről
A fogyasztás-befolyásolás korlátai A fogyasztást terelni kell, a fogyasztói szokásokat deklarált céljainknak megfelelően alakítani szükséges. Ez a befolyásolás a szocialista állam feladata. ,,A szocialista állam arra törekszik, hogy a fogyasztás a társadalom és az egyének szempontjából egyaránt hasznos, gazdaságos és racionális legyen . . ," 1 2 A szocialista állam e törekvését úgy valósítja meg, hogy a fogyasztás szocialista vonásait erősítő tudatosan kialakított fogyasztáspolitikai preferenciarendszerrel rendelkezik, és ennek megfelelően befolyásolja a fogyasztók egyéni rangsorait, hatással van vásárlási döntéseikre, szokásaik ki,- illetve átalakulására. Ugyanakkor azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyéni döntések társadalmi befolyásolhatósága korlátozott. Több korlát is nehezíti az átgondolt törekvések érvényesítését. Ezek a következők : — korlátozzák a fogyasztáspolitika mozgásterét az áruviszonypk. Vállalataink árutermelő gazdasági egységek. A nyereséges gazdálkodás alapvető — árutermelői mivoltukból fakadó — érdekük. Ezen érdekük realizálásának azonban olyan módját is választják időnként, amely a fogyasztást a deklarált szándékokkal ellentétes irányba tereli, például: pazarlásra ösztönzi a fogyasztót.* Negatív hatás kapcsolódik a külkereskedelemhez, például a következő módokon: 1. importálunk fogyasztási cikkeket, azonban takarékossági okokból esetenként a silányabb választékokat; 2. exportorientált ágazataink a belső piacon is esetenként a tőkés piac igényeihez alkalmazkodó kínálattal jelentkeznek. Ez nem mindig kedvező. — szemléletbeli problémák is nehezítik a fogyasztás ésszerűbbé tételét. Ma még például a szükségletkielégítésnek ahhoz a módjához ragaszkodnak — többnyire — az emberek, amely „tulajdon megszerzésével jár, szemben a szükségletkielégítésnek azzal a sokszor racionálisabb módjával, amely csak a szolgáltatás megvásárlását feltételezi, de a szolgáltatás bázisául szolgáló dolog társadalmi tulajdonban van és marad. (Sztereotip példák: egyéni és tömbmosógép, autó és tömegközlekedés, egyéni nyaraló és társas üdülő stb.)" 1 3 — a fogyasztói szokások igen merevek, „megrögzöttek" — ezzel a fogyasztáspolitikának számolnia kell! A preferencia-célok nem érvényesíthetők a lakosság igényeivel szemben; ezeket az igényeket nem lehet rövid idő alatt gyökeresen átformálni. Ebből két fontos követelmény is fakad: 1. a fogyasztáspolitikának tekintettel kell lennie a mindenkori lakossági igényekre; 2. a fogyasztói szokás-formálás mindig több eszköz együttes alkalmazását igényli (a tapasztalatok azt mutatják, hogy pl.: csak árváltoztatással vagy csak reklámtevékenységgel nem lehet tartós hatást elérni)! * A fogyasztás racionalitása vagy irracionalitása a termelés oldaláról érkező „impulzusoknak" is függvénye. Erről korábban — más összefüggésben — máivolt szó. Itt jegyzem meg, hogy a fogyasztást-terelő hatásokat korlátozó — itt felsorolt — tényezőkre Hoch Róbert nyomatékosan felhívta a figyelmet. (Lásd Hoch Róbert: Fogyasztáspolitikánk elméleti alapjaihoz — Társadalmi Szemle, 1977/9. sz.) 74