Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája

JEGYZETEK 1. Wéber Antal: A magyar regény kezdetei. (Fejezetek a magyar regény történetébői; Bp. Akadémiai Kiadó, 1959. Az MTA Irodalomtörténeti Intézete. Irodalomtörténeti Könyvtár 5. 162. 1. 2. vö. Sőtér István: Eötvös József. 2. kiad. Bp. Akadémiai Kiadó, 1967. 83—84. 1. 3. vö. Wéber Antal: A részvéttől a tettig. Megj.: Eötvös József: A karthausi. Versek. Drámák. Bp. Magyar Helikon 1973. Eötvös József művei. Előszó 8—9. 1. és Wéber A.: A magyar regény kezdetei 164. 1. Bár Wéber Antal sem tekinti szentimentálisnak a regényt, megfogalmazásánál („szentimentalizmusra emlékeztet", „a szentimentális regénystruktúrába alapozott" stbj erőteljesebben kívántam a különbségeket kiemelni. 4. Sőtér i. m. 92—100. 1. 5. Eötvös József: A karthausi 149. 1. Az én kiemelésem. (T. M.) 6. Német G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad. A romantika után. Bp. Szépirodalmi Kiadó (1971J 110. 1. 7. U. o. 8. Pándi Pál: Első aranykorunk. Cikkek, tanulmányok a magyar felvilágosodás és reformkor irodalmáról. Bp. Szépirodalmi Kiadó (1976.,) 288. 1. A Pándi Pál által kiemelt megállapítás idézése talán félreérthető. Ezért megjegyzem, hogy az eredetiben sem hibaként, hanem erényként jelenik meg az ilyen ábrázolási mód; Pándi Pál a jellemábrázolás korai klasszikus, shakespeare-i hagyományaihoz kapcsolja Eötvös József megoldását. 9. Sőtér i. m. 97. 1. 10. Süikösd Mihály: Változatok a regényre. Bp. Gondolat Kiadó 1971. 111. 1. és 124—125. 1. 11. Sőtér i. m. 76. 1. 12. Wéber A.: A magyar regény kezdetei. 167. 1. 13. Eötvös i. m. 341. 1. 14. i. m. 401. 1. Az itt kifejtett kompozíciós kényszer mellett a véletlen nagy szerepe a regényben talán abból is fakad, hogy az írói szándéktól függetlenül megjelenik, az író mintegy tudattalanul kifejezi az ember (a polgár) társadalmi elszigeteltségét, magányát, azt, hogy nem ismeri fel azokat az, erőket, amelyek sorsát irányítják, így önmaga sem képes tetteinek irányítására és e tettek következményeinek a felmérésére. 15. Wéber i. m. 168. 1. 16. Sőtér i. m. 90. 1. 17. i. m. 77. 1. 18. Eötvös i. m. 76. 1. 19. i. m. 415. 1. 20. i. m. 446. 1. és 447. 1. 21. Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon. Az utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban I—II. Bp. Magvető Kiadó (1972.) I. 408. 1. 22. Voltaire: Candide, vagy az optimizmus. Bp. Európa Kiadó 1970. 170. 1. 23. vö. Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban. 24. Eötvös i. m. 448. 1. és vö. Petőfi Sándor: Az apostol. „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, De bizonyára meg fog érni egykor, Tudom, hogy amidőn megérkezik A nagy szüret, Akkorra én már rég lementem, S parányi művemnek nyoma Elvész az óriási munka közt," 64