Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája
AZ „ÖNÖSSÉG" MINT A POLGÁR EGYÉNI ÉS EGYETEMES TRAGÉDIÁJA [EÖTVÖS JÓZSEF: A KARTHAUSI (1839)] TÖRÖCSIK MIKLÓS Egy, a romantikus arisztokratáinkra annyira jellemző külföldi utazás 1836 —37-ben, amikor Eötvös József tanulmányozza Svájc, Németalföld, Anglia, Franciaország, Németország belső viszonyait és megismerkedik a romantikus írók egy részével; egy, a romantikus politikusainkra annyira jellemző közéleti voúás, a használni akarás: az 1839—41-ben megjelenő Budapesti Árvízkönyv szerkesztése — íme a legközvetlenebb keret, amely A karthausi létrejöttét meghatározza, indokolja, magyarázza, értelmezi. A regény e jellemzőnek mondható megszületési körülményeit fontossá teszi az az irodalomtörténeti tény, hogy Jósika Miklós: Abafi című regénye után, amely 1836-ban jelent meg, Eötvös műve a magyar regény fejlődésének újabb, jelentős állomását képviseli. Ezen a fokon ér el szépprózánk oda, hogy ,,az eredetiség már nemcsak programként, hanem eredményként jelentkezik", „a gondolati-világnézeti gazdagság", a „valóságos és kifejezésre váró élményanyag" 1 újszerű formai megoldásokat kívánt. Mivel az alkotó pályája és nézetei erősen befolyásolták a 19. századi magyar közgondolkodást, mivel e hatást Eötvös részben szépirodalmi munkáinak gondolati gazdagságával, társadalmat elemző és célokat kitűző regényeivel érte el, úgy vélem, nem szorul magyarázatra egy olyan elemzés szükségessége, amely mindezt a regényvilág öntörvényű kibontakozásával együtt, a gondolatiság természetes irodalmi hordozói, a cselekmény, szerkezet, hősök,) stílus stb. elemzése révén tárja fel. A regény születése nem választható el attól a nemzedéki élménytől, amely a kibontakozó reformkor liberális gondolkodású vagy liberális gondolkodásúvá fejlődő személyiségeit érte az 1830-as évek második felében, és amelyre különösen élesen reagált az Eötvös József és Szalay László vezette, ekkor még meglehetősen kialakulatlan ún. centralista csoport. Ennek az élménynek egyik összetevője az 1830 júliusi párizsi forradalom, amely a progressziónak a polgári társadalom megvalósulását ígérte, illetve az a megvalósuló kapitalizmus, amely ellentmondásai miatt a forradalmi eszmék csődjeként, (az 1789-es forradalom eszméinek a csődjeként is) tükröződik vissza sokak tudatában. 2 Eötvös esetében, nyugati utazása, tapasztalatszerzése miatt, fokozottabb ez a hatás. Politikai és gondolkodói pályáján ennek kimutatható következményei vannak; leginkább a centralista irányzat elméleti-politikai kidolgozása, vagy az utópikus szocialista nézetek követése emelhető ki, illetve az a törekvés, hogy tanulva a francia példából, a polgári társadalom javított változatát akarja megvalósítani, kis túlzással azt mondhatjuk, a bankár (azaz polgár) nélküli kapitalizmust. Ritkábban szokás 55