Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Szilvási Lajos: Az engelsi mozgásformák osztályozásának továbbfejlesztési kísérletei

Ezeket a bonyolult viszonyokat ma már nem lehet csupán a bonyolultság általános fogalma szerint rendszerezni. A valóságos viszonylatokat nem a lineáris vagy elágazó modell tükrözi helyesen vissza, hanem a bonyolult hálózat. Ennek megteremtésére irányuló legeredményesebb kísérlet Ignatové. 3. Kádi továbbfejlesztési kísérlete Engels fogalmazta meg, hogy a természettudományok minden jelentősebb felfedezésével a materializmusnak új formát kell ölteni. Az engelsi elvhez való hűség napjainkban megköveteli, hogy a materialista filozófia a tudományok fejlődésének elsősorban a mozgásformák rendszerével és viszonyaival foglalkozó részével álljon legközvetlenebb kapcsolatban.

1

2 Rádi nem egyszerűen az engelsi hagyaték továbbfejlesztését kísérelte meg tanulmányában, hanem elsősorban a mozgásformákkal és az anyagi struktúrákkal kapcsolatos legújabb természettudományos kutatási eredmények filozófiai általánosítását tűzte ki feladatul. Napjainkban ahhoz, hogy rendszerünk megfeleljen a valóság eddig felismert bonyolultsági fokának, Rádi bevezeti a mozgásformák helyett a mozgásforma osztály fogalmát. Három ilyen osztályt különböztet meg: a) A kémiai—fizikai mozgásformák osztályát. b) A biológiai mozgásformák osztályát. c) A társadalmi mozgásforma osztályát. Ez az osztályozás lehetővé teszi, hogy a különböző mozgásformáknak és struktúráknak a tudományok által feltárt objektív és konkrét összefüggéseit helyesen ábrázoljuk. A terminológiai pontosság érdekében Rádi leszögezi, hogy a mozgásforma kifejezés mindig az „egyes konkrét anyagfajták létezési módját"

1

3 jelenti a továbbiakban. Az eddigi osztályozási kísérletektől eltérően bevezeti az egyedi és kollektív struktúra fogalmát. A valóságos dolgok és folyamatok összetettségéből kiindulva jutott el ehhez a két típushoz. Felfogáshoz helyesen a részecskéket is összetettnek tekinti, mégha a részecskék „részei" ugyanolyan nagyságrendűek, mint a részecskék, amelyek bomlásából keletkeztek. Az elvileg megkülönböztethető két struktúratípusról a következőt írja: „Az egyedi struktúrában az elemek önállósága nagymértékben háttérbe szorul és a struktúrába való beépülésükkor a tulajdonságaik is minőségi változáson mennek keresztül"

1

4 Ilyen viszonyt találunk pl. a nukleon—atommag, atom—molekula esetében. így folytatja: „A kollektív struktúrában az elemek önállósága többé-kevésbé megmarad, és beépülésükkor nem mennek keresztül minőségi változáson."

1

5 Ilyen viszonnyal találkozunk pl. a molekulagáz, a csillaggalakszis esetében. További különbség még, hogy az egyedi struktúrában az elemek száma vagy meghatározott (atomok), vagy szűk határok között változhat (makromolekulák). A kollektív struktúrák elemei viszonylag tág határok között változhatnak a struktúra minőségének megváltozása nélkül. A valóságban ilyen ideális határesettel nem találkozunk, hanem mindig átmeneti formákkal van dolgunk. Rádi a kapcsolatoknak ezt a két típusát az egyszerűbbtől a bonyolultabbhoz ha40