Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Feketéné dr. Cselényi Zsuzsanna: Történelmi sorsfordulók a történelemtanítás-ban

caival, szenvedéseivel, lemondásaival, áldozatvállalásaival. Pedig a tömegek indítékai az egyes ember szándékain keresztül könnyebben tapinthatók ki. Tehát a tantárgy komplexitása és integritása a peremre szorítja az eseménytörténetet és főszereplőjét, az embert!? Az életbelépő általános iskolai történelem tanterv ezen úgy igyekszik túllépni, hogy a tananyag differenciálásának lehetőségével növeli a tanári szabadságot. Régi igazság, hogy a szabadsággal tudni kell élni, ellenkező esetben visszaélhetünk vele. A szabadság ebben az esetben sem csupán jogokból áll, hanem természetesen kötelességekből is, vagyis magában rejti azon kötelességünket, hogy felmérjük és tudjuk mindig helyesen felmérni, hogy konkrét módon meghatározott céljaink elérésében mikor, milyen jellegű anyag, milyen súllyal és módszerrel feldolgozva képezze oktató-nevelő munkánk alapját. Szebenyi Péter rávilágít arra, hogy súlyos szemléletbeli hiba a „mindent egyforma súllyal" felfogás, amely tagadja a tananyag funkcionális rétegzésének lehetőségét. „Meg kell állapítani, mi az, amit alaposan fel kell dolgozni, meg kell értetni, meg kell jegyeztetni; s mi az, amit színesen, sokoldalúan be kell mutatni, meg kell ismertetni anélkül, hogy feltétlenül meg akarnánk jegyeztetni."

6 A tanárnak a maga többet-tudásával, széles látókörével, színes egyéniségével ki kell védenie a művelődési anyag elszürkülését, beszűkülését is. Világosan kell láttatni a gazdasági, társadalmi fejlődés fő csomópontjait — ugyanakkor körvonalazza az alternatívákat —, ezek eredményeit és követelményeit, sőt egy-egy történelmi kor viszonylatában teremtsen művészi rendszert is! Tehát az új történelem tanterv bevezetése elé az általános iskola felső tagozatában nagy várakozással tekintünk, de hangsúlyoznunk kell, hogy a jó tanterv folytonosan növekvő tőkévé csak a célokat világosan ismerő, teremtő, alkotó módon gondolkodó tanár kezében válhat. Olyan történelemtanárt igényel korunk, aki tanítványait kézenfogva vezeti a megismerés folyamatában, emberközelbe tudja hozni a történelmi eseményeket, a kor hangulatán át érzékelteti a specifikus jegyeket. Meg kell láttatnia, hogy a „történelmi törvényszerűségek nem automatikusan, hanem az egymást erősítő és keresztező emberi cselekedetek révén hatnak; az egyes emberek előtt reális választási lehetőségek állnak, és ezért az ember felelős tetteiért".

7 Jelen korunk és társadalmunk jogos igénye a történelemtanítás funkciójának megváltoztatása is. Ma már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a tudomány által ellenőrzött, logikai struktúrába szerkesztett információkat közvetítünk. A pedagógiai szempontból válogatott anyagnak a feldolgozásával történelmi gondolkodó képességet kell formálnunk. Ezáltal ui. fejlett informálódási és elemző képességet alakítunk ki, amely alapja a helyes ítélőképességnek és állásfoglalásnak. Ebben az esetben az információs áradat korunk oktatásának nem problémájaként, hanem segítőjeként jelentkezhet. Vizsgálódásaink eredményeként tehát le kell vonnunk a következtetést; túl kell lépnünk a megszokott sablonokon: „...igénybe kell venni mindent — forrást, térképet, ábrát, audiovizuális eszközöket, képzőművészeti és irodalmi alkotásokat, zenét, múzeumi tárgyakat —, hogy legalább a közvetett tapasztalást és átélést biztosítsuk. De korántsem maradhatunk meg a puszta érzékelésnél, a nem tudatosított élménynél. A tanulságok nélküli tapasztalat elfecsérelt lehetőség csupán. A történelemtanítás fő gondja ma az embert 21* 355