Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Bertha Csilla: W. B. Yeats drámaírói útkeresése
utánozza a művészetet és nem fordítva. De Yeats társadalmi feladatot is ad a művésznek: éppen azért kellene, hogy helye legyen a királyi tanácsban, hogy tudja a jóhoz, széphez, tökéleteshez közelíteni az embereket, s így legalább olyan fontos az ország életében, mint a hadvezérek, politikusok. S a művészetben ősidők óta őrzött képeket óvni kell, akár az élet árán is. így magasodik hősiessé Seanchan áldozata, tiltakozássá a költők, művészek ősi jogának, emberi-társadalmi fontosságának el nem ismerése ellen, az erőszakos, múló földi hatalom céljainak elszakadása ellen a magasabbra, távolabbra néző, a szellem hatalmát bíró művészet eszményeitől. Az örök érvényű dilemma a dráma születésének éveiben különös jelentőségű is volt, s így a mű erősen kötődik a reális világhoz. Tudjuk, hogy az ír függetlenségi mozgalomban rendkívül nagy szerepe volt a szellem embereinek, a kulturális reneszánszban a költőknek. De Yeatsnek magának is sok vitája volt Írországban a politikum és művészet kapcsolatáról, mert nem tudta elfogadni a jószándékú, de színvonaltalan, csak a mozgalom politikai célját szolgáló írásokat, s harcolt az igénytelen szemlélet ellen a művészet szentsége és szuverenitása nevében. A valós problémákat azonban stilizált, formailag-technikailag leegyszerűsített módon, elvont ellentétekre épülő rendszerében, s így korhoz- és helyhezkötöttségtől mentesen dramatizálja. Sok érdekessége ellenére mégsem túlságosan sikeres ez a darab, talán mert a társadalmi problémák nehezebben viselik el az ilyen kemény szerkezetű, szikár cselekményű és nagyjából egysíkú alakokat mozgató drámaformát, mint a szellemi, elvontabb kérdések. Peter Urenek igaza van abban, hogy Seanchan alakja, és hite annyira távol van minden iróniától és kompromisszumtól, hogy ,,sótlanná" válik, 1 1 bár ezt egy társadalmi, pszichológiai, konfliktusos drámától inkább számon lehetne kérni, mint egy moralitásjellegű, a jellemábrázolást szándékosan mellőző darabtól. Az kérdésesebb, vajon ez a forma alkalmas-e egyáltalán ilyen tartalmak kifejezésére. Ezek után a kísérletek után a korszak nagy teljesítménye A baile-i partokon (On Baile's Strand, 1904). 1 2 Az előzőhöz hasonló dilemmát dramatizál, csak sokkal életesebben, megtöltve felszíni realizmussal, de megtartva általános érvényét. Hatalom és. költő helyett itt hatalom és hős áll szemben — de az, ír képzeletben, gondolkodásban, mint Yeats sok más műve is tükrözi, a költői és hősi életszemlélet, létviszony azonos. A baile-i partokon az első a legendás ír hős, Cuchulain alakja köré épült Yeats-drámák sorában. Hogy milyen kitüntetett helyet kap Yeats világában éppen ez a hős, azt világosan mutatja már maga a tény, hogy élete különböző korszakaiban drámában és versben újra és újra visszatér hozzá, egyik vagy másik életmozzanatát, jellemvonását állítva előtérbe. Kritikusai általában fölfigyelnek rá, mennyire az önkifejezés, öndramatizálás eszköze Cuchulain. 13 Nyilvánvaló, hogy a drámaíró az őt izgató személyes vagy közösségi problémákat önti drámájába, s sokszor egy-egy figura fölismerhető szellemi vagy pszichológiai önportré lesz, mégsem szabad mindenáron szorosan vett életrajzi mozzanatokat látni a hősökben (mint például R. Ellmann véli, hogy ez a dráma Yeats és az apja viszonyát, az apa nyomasztó fölénye elleni fiúi lázadást vetíti színpadra 1 4). Yeats Cuchulainban a cselekvő, szenvedélyes hőst látta és ábrázolta — ideálját és saját személyiségének ellentétét. Cuchulain olyan alakja az ír mitológiának, aki, minthogy az írek kollektív emlékezetében a legismertebbek és leghősiesebbek egyikeként él, közösségformáló nemzeti szimbólummá válhat. 18* 305
