Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Bertha Csilla: W. B. Yeats drámaírói útkeresése

Az Árnyas vizek cselekményét, figuráit — egyes mozzanatok naturalizmusa ellenére — valamiféle misztikus légkör lengi körül. Coleridge elvarázsolt hajóját idéző színen Forgael, a hős a tiszta szellemiség hónát, s földöntúli asszony szerelmét keresi, s a sorsküldötte királynőt, Dectorát varázslattal köti magához. A szerelmesek végül együtt indulnak az örökkévalóságba, a természetfölötti világ megközelítésére vagy a halálba — az út vége rejtély marad. A megoldás elmaradása azonban nem föltétlenül drámai hiba, hiszen — ahogyan A. Parkin is látja — az éppen az emberi lét bizonytalanságát, védtelenségét dramatizálja,

7 s a hétköznapiságnál mindenképpen magasabbra vágyó választás megtörtént. A misztikus légkört a szimbólumok is erősítik. Legfőképpen az emberfejű, szürke madarak, az Örökkévaló hírnökei, akik Forgael saját lelke azon részének a megjelenítői is, amely érintkezik a halhatatlannal. A madár, mint a lélek megtestesítője, ez: az általános neoplatonista kép, amely világszerte él a néphitben is, s Yeats családjában még külön jelentése is volt,

8 egyik legerőteljesebb jelképként végigkíséri Yeats egész pályáját. A szintén gyakran visszatérő rózsakeresztes szimbólum itt minden ellentétek: földi és természetfölötti, anyagi és szellemi tartomány, a férfi és női princípium, objektivitás és szubjektivitás egyesítőjévé válik, s a tökéletességet villantja föl. A mágikus erejű, szintén földi és földöntúli létet egybekötő hárfa Forgael kezében igazi orfeuszi csodára képes, mutatván a költészet, költői képzelőerő lenyűgöző hatalmát. Yeats darabjai közül talán ez áll legközelebb Maeterlinck lírai, szimbolikus, statikus színházához, hiszen ez is a lélek nüansznyi finomságait, bizonytalan elvágyódási folyamatait költőien vetíti a színpadra, de igazi feszültséget, belső konfliktust ritkán teremt. S a világ ellentéteinek Egységgé olvadása túlságosan misztikusan, határozatlanul körvonalazódik. Yeats szüntelenül kereste az utat a misztikus tartalmakat megfoghatóbbá tevő, konkrétabb kifejezésmód felé, ami majd csak későbbi drámáiban valósul meg. Szerkezetében, cselekményében egyszerűbb, összefogottabb, kifejezésmódjában konkrétabb, de gondolatilag és érzelmileg szegényebb A szív vágyának földje. Az egyetlen cselekménymozzanatra redukált egyfelvonásos középpontjában a paraszti élet hétköznapjaiból a tündérvilágba vágyódó Mary választása áll. A paraszti miliőbe ágyazott alakok határozottabb körvonalúak, s a túlvilág hívása is konkrétabban jelenik meg a tündérgyermek színpadra állításával. A szimbólumok megfoghatóbbak, de túlságosan egyértelműek, így nagyon áttetsző lesz a dráma szövete. A lány választásából hiányzik a morális sík, a magasabb rendű, intenzívebb, tartalmasabb élet vágya, s nem érezhető, hogy a túlvilágival való találkozástól lélekben fölemelkedne, megnemesedne. A darabot gondolatilag és képileg ellenpontozott fölépítése, a pogány és keresztény elemek egymásba játszása, s a mágikus, irracionális jelenségeknek a nyitókép realizmusába való behatolása teszi érdekessé. Az egyéni, szubjektív elvágyódást Yeats etikai tartalmú, s kollektív érzést dramatizáló magatartássá változtatja a Cathleen ni Houlihanben. Michaelt, a főszereplőt az Írország szellemét megtestesítő allegorikus alak, a „királyi léptű" fiatal lánnyá változó öregasszony hívja el szerettei köréből. A család, a szerelem öröme helyett a „nehéz szolgálatot", szenvedést, áldozatot követelő honvédő harcot vállalja. A gyorsan előrelendülő, egy szálon futó cselekmény a végére különösen fölgyorsul, a feszültség megnő, a konfliktus kialakul Michaelben, de alighogy kialakul, már dönt is. Pedig itt igazi választás szükséges, igazi alternatíva áll fönn. A hétköznapi életből való absztrakt elvágyódás — Yeats örök témája .303