Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Bertha Csilla: W. B. Yeats drámaírói útkeresése

ból legfájdalmasabban a költőiséget és a képzelőerőt hiányolta, s ezek fölélesz­tésével remélte visszaadni a drámának Shakespeare óta elveszett fényét. Éppen a költőiség az, ami a leghűbben mutatja a nemzeti hagyományokat, leginkább kifejezi az ír szellemet, hiszen az írek lelke könnyen emelkedik a hétköznapi realitások fölé, az álom összekeveredhet a valósággal, s — Matthew Arnold szerint — „képzelőerő és melankólia egyaránt a tények zsarnoksága elleni szen­vedélyes, vad, fékezhetetlen tiltakozás." 3 Színes, gazdag, képies nyelvük híven követi képzeletük szárnyalását, méltó hát arra, hogy a költői drámák rajta szó­laljanak meg. Természetesen a költői dráma nem föltétlenül jelent verses drámát, hanem szubjektivitást, az ember belső világának költői megközelítését, az érzelmek, szenvedélyek, lélekállapotok, hangulatok érzékeny megszólaltatását s a dráma lírai egységét. A lírai egységet Yeats a szorosabb értelemben vett költői esz­közökkel is próbálta megközelíteni: a szöveg zenéjével, ritmusával mindenek­előtt, mert hitte, hogy a szavak hangzásának, ritmusának mágikus hatása, ze­neisége ugyanúgy magában hordozza és kifejezi az érzéseket, mint jelentésük. A századforduló és a huszadik század drámája a lirizálódás különböző fokait mutatja máshol is, 4 s Yeatsre is hatottak a kor szellemi, esztétikai irányzatai, de azok szerencsésen összeestek nemzeti örökségének jellegével és saját alkatából fakadó igényével, s így egymást fölerősítették. A realizmustól a társadalmi-tör­ténelmi valóság, a realista cselekmény és jellemek kiiktatásával fordult el, de — mint esztétikai írásaiból kitűnik — realizmuson inkább csak a minden emel­kedettségtől, szépségtől mentes, középszerű hétköznapiság zsurnalisztikái szintű megfogalmazását értette, s nem gondolt a realizmus kiterjesztésének lehető­ségére az eszmeiség, gondolatiság vagy a líraiság irányába. Legalábbis elmélet­ben. De hogy gyakorlatban mennyire értékelte az ilyen szélesebb értelemben vett realizmus megvalósulását, arra példának elég említeni Synge drámái iránti lelkesedését s bátor kiállását mellettük az azokat ért leghevesebb támadások idején is. Első korszakában azonban még mind a jellemformálásban, mind a cselek­ményvezetésben, néha a miliő rajzában is sok realista elem szerepel, s ez nem veszélyezteti a költőiséget, emelkedettséget vagy a nagy szenvedélyek egyénin túli, egyetemes emberi szintű ábrázolását, sem a látható és a transzcendens vi­lág, az ember és a mindenség találkozásának, kapcsolatának kifejezését. S ahogy egyetlen művész sem függetlenítheti magát teljesen a történelmi­társadalmi valóságtól, amelyben él, Yeastnél is hangot kapnak az ír világ prob­lémái; még ha jobbára szükségletek, vágyak, remények formájában is, 5 csak nem direkt módon, hanem a líra és a színpadi megformálás bonyolult áttételein keresztül. Yeatsnek megadatott, ami kevés drámaírónak, hogy saját színházában (az Abbeyben), többé-kevésbé a saját ízlése szerint dolgozó színészekkel, elképze­léseit osztó társakkal nagyjából szabadon kísérletezhessen drámaelméleti, színpadtechnikai és az előadásmódra vonatkozó gondolatai megvalósításával. A színpadon az egyszerűséget, stilizálást és dekorativitást hangsúlyozta, hogy az illúziókeltés és teatralitás ne akadályozza a szó mágikus erejével föltámasztott élő képzelőerő szárnyalását, s az szabadon teremthesse újra az érzéseket, szen­vedélyeket. , Yeats dráma esztétikai nézetei eredetiek, belső felismerésből származók, de nem elszigeteltei;;. Nyilvánvalóan legközelebbről a francia szimbolizmussal ro­.300

Next

/
Oldalképek
Tartalom