Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Zahemszky László: Konsztantyin Ivanov verstechnikája és a csuvas népköl-tészet

A kötött hangsúlyos sor szervezésének eredményeképpen rímei kb. 88%ban emelkedő hímrímek; nagyon kevés a nőrím és a daktilikus rím Nar pek xitre xeresem Gyönyörűszép lányok Akassem pek utajse^ Hattyúként járnak, Öánk&r-e&nkár tenkisem Zengő-pengő érmeiket Y&ltártatsa pirajse^ Csillogtatva mennek. Vaxacepejsl^per, A maga idején dolgozunk, V&xácepe^sep^r. A maga idején iszunk. Kilte £sme pulmasan, Ha otthon innivaló nincs, Kürse patne k^reper. A szomszédhoz elmegyünk. Sajátos ivanovi strófaszerkezetről nem beszélhetünk: lírai versei általában négy-, hat-, vagy nyolcsorosak; epikus művei szintén négysorokból tevődnek össze hosszabb egységekké. Noha költészetében a rímnek csak másodlagos szerepe van -— inkább díszítő-, mint alapvető versaílkotó elem —, Ivanov a rímtechnikáját is csiszolja. A két lány (Ike xer) című verses meséjében még alig van rím; 32 sorából mindössze 3 négysoros egységet kapcsol össze egyegy félrím (x a x a), az is szóismétlésből adódó önrím (2—4., 6—8., 10—12. sor). A vastiló

ban már néhány, páros (a a b b) és félrím révén összekapcsolt négysoros egységeket találunk, míg Az özvegyasszony (Tálax aram) című balladáját zömmel párrímekben írta. Legérettebb epikai alkotásában, a Narszpiban a négysoros egységek húszsoros szakaszokká szerveződnek, bennük egyaránt találunk páros és félrímeket, s megjelenik a népköltészetben viszonylag ritka keresztrím (a b a b) is. Ike savni perlessen, A két szerelmes egyesülvén, Pusne tayre vat yumari. Fejét lehajtotta az öreg tölgy, Per-ik tapxar sil versen Egyszer-kétszer fújt a szél, iaap láplan^e sem var man. Egészen elcsöndesedett az erdő. 6. összegzésül megállapítható, hogy Ivanov — miközben felhasználta a népköltészet minden versalkotó elemét — innovációként a mozgó hangsúlyos sor kialakítására, azaz a hangsúlyok tudatos rendezésére törekedett. Ebben a népi verselésnek a kis szótagszámú sorokban fellépő, a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozására irányuló tendenciájára támaszkodott. Erősen valószínűsíthető, hogy ezen túlmenően a szillabo-tonikus rendszerű 19. századi orosz klasszikus költészettel való megismerkedése is forrása volt újításának, ennek igazolására azonban fordítói munkásságának formai szempontú részletes elemzésére van szükség. .271