Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Zahemszky László: Konsztantyin Ivanov verstechnikája és a csuvas népköl-tészet

A négysoros népdal minden sora 7 szótagú, soronként 3 hangsúlyos szótag van, a hangsúlyok elhelyezkedése kötetlen. A 7 és 8 szótagos sorokban, amelyek a legelterjedtebbek a csuvas népdalokban, a hangsúlyos szótagok száma 3, a hosszabbakban 4 vagy több. A kis szótagszámú sorokban megfigyelhető a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok viszonylag szabályos váltakozására irányuló tendencia. Ennek eredményeképpen nem ritkán szinte tökéletes elrendezésű versszakokat is találunk: Tukmak sassi yan kayat', A husáng hangja messze száll, O ^ ^ ^ ^ Pgtem yala xuskatat' ... Az egész falut felforgatja ... ^ ^J ^J Xwran tukmok viteret, A nyírfahusáng dolgozik, UJ U^

1 Kantár pirri süxelet.

3 A kendervászon vékonyodik. ^^ {J LJ 3. A Konsztantyin Ivanovról szóló szakirodalomban általában csak annyi utalást találunk verstechnikájára, hogy mind lírai, mind epikai műveiben a népi hétszótagos formát használta fel, tudatosan megjavította a csuvas vers hangzását, és a szillabo-tonikus verseléshez közelítette. Nem találunk részletes elemzést arra vonatkozólag, hogy hogyan, milyen eszközökkel valósította ezt meg, ritmikailag hogyan építette fel sorait. Vizsgálódásom elsősorban ennek megállapítására irányult. Megfigyeléseimet a költő legérettebb epikai alkotása, a Narszpi című elbeszélő költemény hangszalagra rögzített szövege alapján végeztem.

4 Vizsgálódásaim első tapasztalatai a következő eredményekre vezettek: A több mint kétezer soros műben csak elenyésző számban vannak 6, ill. 8 szótagos sorok, amelyek a csuvas variált szillabikában gyakran előfordultak. Minden sorban 3 hangsúlyos szótag van, a 8 szótagos sorokban esetenként 4. Az egyes sorok kb. 88%-ban hangsúlyos szótagra végződnek. A többi sorban az utolsó előtti, ill. a hátulról számított 3. szótagon van a hangsúly, ez utóbbi azonban meglehetősen ritka. A hangsúlyos szótagokat általában névszóragok, határozói igenevek végződései, a teljes képzésű magánhangzót tartalmazó igeragok, erősítő partikulák (-ta, -te, -ax, -ex) adják. Azokban az esetekben, amikor a hangsúly az utolsó előtti szótagra esik, gyakran találunk a sor végén jelen idejű többesszám 3., valamint múlt idejű egyesszám 3. és többesszám 3. személyű igét, amelyeknek ragjaiban nem teljes képzésű magánhangzók szerepelnek (-asse, -esse; -r£, -ce, -rés, -ces). Ha a sor hangsúlyos szótagra végződik, a három hangsúly a hétszótagos sorban 15-féle kombináció szerint helyezkedhetik el, ebből vizsgálataim szerint hatnak van Ivanovnál verstani realizálódása: 1. ^ ^ ^ ^ ^ 2. 3. KÍf ^J 6UUU^ .266