Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lengyel Zoltán: Döntésmotivációk vizsgálata Vaszil Bikov korai elbeszélései-ben

sebb fia már hősi halált halt, jól tudja, hová küldi a másik kettőt. Döntése azonban mégsem lehet más. A fiúk ügyeskedéssel történő távoltartása a háborútól meg sem fordul a fejében, hiszen ez a lépés a fronton küzdők elárulásával lenne egyenlő. A hétköznapjait élő ember is gyakorta kerül választás elé élete során, amikor is döntenie kell arról, hogyan cselekedjen. Minél nagyobb hatalom összpontosul az illető kezében, annál több kár származhat helytelen döntéséből. A hétköznapi életben foganatosított helytelen döntések utólag felülvizsgálhatók, átértékelhetők. E helytelen döntések is követelhetnek emberáldozatokat, okozhatnak a népgazdaságnak tetemes kárt. A felelősséget ezekért is vállalni kell. A háborúban azonban mindez sokkal kiélezettebben, bonyolultabban jelentkezik. Ott nincs idő a latolgatásra, meditálásra. Sokszor a harcos még a bajtársakkal folytatható konzultálás lehetőségétől is meg van fosztva, magának és saját felelősségére kell cselekednie. A kivárás és késlekedés a pusztulását jelentheti. Gyakorta lelkiismeretére hallgatva éppen bajtársa kérésével szembehelyezkedve cselekszik. A bajtársiasság ilyen megrendítő példájával találkozunk az 1959-ben megjelent Kogda hocsetszja zsity című elbeszélésben, amely egy német tankok által szétvert egység két menekülő alakjának kálváriájába enged betekintést. Vologyának arról kell döntenie, magára hagyja-e a halálán levő összeroncsolt lábfejű bajtársát. Ezt megtehetné, hiszen Aljosa élete már megpecsételődött. Ha így járna el, ez a menekülésben az ő esélyét is növelné. Megtehetné ezt annál is inkább, mert társa is arra kéri, hogy végezzen vele. Vologya felfogásával azonban egy ilyen lépés összeegyezhetetlen. Hősünk immár csak arra törekszik, hogy elpusztult társa testét kimentse üldözőik gyűrűjéből, s a Don túlsó partján megadva neki a végtisztességet, eltemethesse. Az író elbeszélése előtanulmányként is felfogható A halottaknak nem fáj című kisregényhez, amelyben Vasziljevics tesz meg minden tőle telhetőt súlyosan sebesült társa megmentéséért. Ami a fentebb tárgyalt elbeszélésben Vologyának nem sikerült, az A halottaknak nem fáj kisregényben Vasziljevicsnek sem sikerül. Kettejük halála között azonban van egy lényeges különbség. Míg Aljosa esete reménytelen, sebesülésébe hal bele, addig Jurka, Vasziljevics barátja életben is maradhatott volna, ha Szahno nem bírja rá az öngyilkosságra. Bikov hősei a legbonyolultabb szituációkban is hűek tudnak maradni önmagukhoz, eszmei meggyőződésükhöz. Az álhumanizmustól megvédi őket a szocialista humanizmus, amely osztály és szociális tartalmat hordoz. Ez segíti helyes döntése meghozatalában az Egyetlen éjszaka című elbeszélés hősét is. Az orosz Iván Voloka és a német Fritz Hagemann alakján keresztül Bikov azt vizsgálja, kűlönválasztható-e az ember cselekedete a társadalmi ideológiáktól. Az író a két szereplő viselkedésén keresztül bemutatja a háború emberek érdekeivel, törekvéseivel ellentétes, tőlük idegen voltát. A pince, ahová Iván üldözi a németet, és amely beszakadása folytán az ellenségeket egyetlen éjszakára közel hozza egymáshoz, keretül szolgál az írónak ahhoz, hogy megértesse az olvasóval, mennyire ellentétes az emberek érdekével a háború. Az egymás elpusztítására tett kísérletek és a bajbajutott ellenségen való segítés motívumai keverednek az elbeszélésben. Ivan gyűlöli a németeket, mert ők zúdították hazájára a tengernyi szenvedést, s ezért a pince beomlása előtt életre-halálra kész küzdeni ellenfelével, Hagemannal. De ugyanez az Iván a pincében Fritzhez nem mint ellenséghez fordul, hanem mint egy bajbajutott, segítségre szoruló emberhez. Voloka nem Fritzben látja ellenségét, hanem a fasizmusban. A .245