Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Hekli József: Alekszej Arbuzov pályakezdő évei

aratott a maga korában. A darab legsikeresebb színpadi megformálása Marija Knebel nevéhez fűződik, aki a Jermolova Színház egykori közönségét estéről estére lázba hozta. A lírai vígjáték egyik figurájából, Lilja Bregmanból nőtt ki Tánya, a legelső tipikus Arbuzov-hős. Az 1938-as esztendő kétszeresen is döntő jelentőséggel bír Arbuzov írói pályáján. Egyrészt ez évben hívta életre egy fiatal Mejerhold tanítvánnyal, Valentyin Plucsekkel együtt a moszkvai Színházi Stúdiót, amely több pályakezdő tehetség alkotó műhelyévé vált, illetve néhány darab „szülőotthona" lett, másrészt elkészült a nagy mű, az első, igazi sikert hozó kamaradarab, a szovjet dráma történetében is korszakos jelentőségű Tánya. (A végső változat 1946-ból származik.) A Stúdióban ráháruló feladatok hosszabb időre meghatározták Arbuzov irodalmi—színházi tevékenységét. Az igen sokrétű — írói, rendezői, színészi, szervezői — munka teljes embert kívánt. A Stúdió tagjainak —- a kezdő színészeknek, színinövendékeknek és műkedvelőknek — művészi célkitűzése az volt, hogy a kor reményekkel és vágyakkal teli fiatal hőstípusait, a kortársakat, vagyis önmagukat mutassák meg az élet különféle helyzeteiben. Mivel nem találtak megfelelő darabot, amely hűen kifejezte volna gondolataikat és érzéseiket, merész elhatározással maguk hoztak létre egy „kollektív" művet, a Hajnali várost (1939). A színpadon, a szereplők improvizációiból született darabot, az Amur-parti Komszomolszk városka építőinek heroikus-romantikus krónikáját aztán a „főszerző", Arbuzov rögzítette végleges formába. Más „kollektív" alkotások is felhívták a figyelmet a Stúdió létezésére, mint A párbaj és a Ház Cserkizovban. Az utóbbi színpadi vázlatból Arbuzov egy melodrámát írt, amely később Külvárosi házikó (1943) címen vált ismertté. A melodráma munkáslány hősei — Vera, Nagyezsda, Ljubov — Csehov Három nővérének ellenpólusai. A sematizmus korának mesterkélt hősködéssel teli darabjai közül Arbuzov pályakezdő korszakának főműve magasan kiemelkedik, mert a Tánya mindenképpen a fiatal író művészi érzékét dicséri, aki drámájában bátran kimondta azt, hogy a nagyszabású építkezések közepette nem kevésbé fontos az ember belső épülése. A Tánya a diszharmónia drámája, de miután a főhős megjárta az élet különféle szféráit, végül is újrateremti a harmóniát. Tánya sok-sok nehézség és lelki tusa után megérti, hogy a való életből kiszakított szerelem' éppúgy megbosszulja magát, amint a legszebb érzéstől elidegenített élettevékenység is. Csak a harmonikus életben érhető el a teljesség, a boldogság. Tánya, a fiatal egyetemista lány egész életét az imádott férjnek, Herman Balasovnak akarja szentelni. A „csak te meg én" abszolutizált elve azonban odavezet, hogy abbahagyja orvosi tanulmányait, a magánélet és a barátok is háttérbe szorulnak. Herman viszont nem akar „babaházban" élni, ezért kollégájával, Maria Samanovával új életet kezd. Tánya magára marad, gyermeke is meghal, de mégsem roppan össze, hanem befejezi az egyetemet, orvos lesz, majd a távoli Szibériába kerül, ahol a sors ismét összehozza férjével, és megmenti annak gyermekét. Tánya és Herman „véletlen" találkozása a bányatelepen fontos dramaturgiai funkciót tölt be, hiszen a doktornő végleg megérti, hogy a múlt teljesen lezárult. Amint Ignatovnak, új hódolójának meg is mondta: „.. . Milyen furcsa is, találkoznom kellett vele, hogy megértsem azt, hogy mennyire más lettem." [7] 13 225