Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe

Dvornik állítása (308. old.), hogy a glagolita ábécé alapja a görög minusculum, szintén vitatható, mert pl. E. Georgiev szerint a glagolit,a ábécé Konstantin önálló, szabad alkotása. (Vö. HT, 77). És végül Birnbaum rámutat arra is, hogy roppant zavarólag hat az olvasóra Dvorniknál az idegen szavak és nevek nagyon pontatlan és hanyag viszszaadása. A felsorolt hiányosságok ellenére is Birnbaum hangsúlyozza, hogy Páter Dvornik Cirill—Metód magnum opus-a kétségtelenül nagy érdemekkel is dicsekedhet; a szerzőnek sok területen való nagy és rendkívüli tudásáról tanúskodik, és azon szlavistáknak, akik kevésbé jártasak a bizánci és pápai történetek labirintusaiban, felbecsülhetetlen segédeszközül fog szolgálni. 4. Az orosz írásbeliség legrégibb nyelvemlékei között foglal helyet az ún. Nyesztor-krónika, amely a XII. század első évtizedeiben keletkezhetett, de csak későbbi időből származó másolatok maradtak ránk különböző kiadásokban. Trócsányi Zoltán szerint a IX. századtól az 1100-ig terjedő eseményeket mondja el. A szerző (szerzők?) tolla alatt életre kel a múlt, mert nemcsak leírja, hanem a szó valódi értelmében dramatizálja, a szemünk előtt játszatja el a fontosabb eseményeket. (Tr. Z. 14.). Birnbaum Ludolf Müller és munkatársainak ,,Handbuch zur Nestorchronik" c. 3 kötetes munkáját is ismerteti, amelynek egyes kötetei 1926 és 1977 között jelentek meg. (WdSl, 405—411). Ez a nagyon igényes mű 9 év kutatásainak az eredményeit tartalmazza. A neves türingiai szlavista, Ludolf Müller, aki kiváló ismerője a középkori orosz kultúrának és egyháztörténetnek, a szóban forgó mű új, kritikai kiadásában a tudomány mai álláspontjáról tekinti át a krónikákat, amelyek jelentős forrásértékkel bírnak a szláv középkor számára. Müller egyik munkatársa, Leonore Scheffler a II. kötetben a technikai elgondolásra vonatkozóan kifejti azokat az alapelveket, amelyeket a szövegkritikai apparátus összeállításánál alkalmazott. Itt Birnbaum megjegyzi, hogy „takarékossági intézkedései" azonban nem fogják kielégíteni a filológust. így pl. nagyon sajnálatos, hogy általában az eltérő olvasatok megadásánál még csak a többnyire ortográfiai (részben azonban fonetikai) változatokat sem jelöli, pl. az e és é, e és b, o és t>; i és b, illetve y és t> betűknél, azaz nem jelöli a „feszített" hangokat a „gyengén" redukált magánhangzókkal ellentétben, továbbá a következő hangcsoportok egymásmellettiségét, mint ky, gy, chy és ki, gi, chi, valamint a zy, zy-t a zi, zi-vel szemben figyelembe vehette volna. Birnbaum így foglalja össze véleményét: Egyes — kétségtelenül nem számottevő — szúrópróbák az összeállított anyag pontosságát és megbízhatóságát illetően egészben véve igen kielégítő képet nyújtanak. A megállapítható viszonylag kevés hiba vagy elnézés többek között a görög alakok pontatlan átírásában mutatkozik meg. Egyszóval: ez a hallatlanul nagy szorgalmat és munkát igénylő mű, „teljes szójegyzék"-ével nagyon jó szolgálatára lesz mindazoknak, akik a Nyesztorkrónikával tudományosan kívánnak a jövőben foglalkozni. * * * Ügy véljük, az eddigiek eléggé bizonyítják, hogy Henrik Birnbaum a szlavisztika kiváló művelője világviszonylatban is. Az utóbbi évtizedekben nem volt olyan nemzetközi nyelvészeti kongresszus, amelyen 1—1 előadással ne .171