Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe

illeti, valószínű — írja Birnbaum —, hogy ez a jelenség igen régi vonására utal. Hangsúlyozza, hogy az ősszláv a-val jelölt hang lényegében ajakkerekítés nélkül jött létre az indoeurópai o, a, a-bői és ezt a kiejtést megőrizte a baltiszláv is. Csak az ősszláv, illetőleg az itt inkább diakronikus értelemben közösszlávként jelzett korszak vége felé, tehát úgy a 8—9. században kerekítették és szűkítették ki e magánhangzó kiejtését egy szabályos o-vá. Alapvetően azonban ez a kiejtés mindenütt szláv nyelvterületen ment végbe és éppen ezért még késői-közösszláv jelenségnek kell tekinteni ellentétben V. Georgievvel, aki ezt a változást egy csak nem következetesen végrehajtott, magányos jelenségnek véli, amely egy állítólagos ősszláv archaizmust őrzött volna meg. 6. Az eddigiekben vázolt hasonló témával foglalkozik Birnbaum Über unterschiedliche Konzeption der slavischen Ursprache und ihrer mundartlichen Gliederung c. tanulmánya is (Anzfs, Bd. VII: 1974, 146—152), amelyben most még részletesebben válaszol Dr. H. Weiher ellenvetéseire. H. Birnbaum 4 dolgot hangsúlyoz: a) A két teljesen egyformán értelmezhető (és némelykor így is használt) fogalomnál mint az „ősszláv" (Urslavisch) és „közösszláv" (Gemeinslavisch) figyelembe kell venni, hogy az „Urslavisch" egy korábbi (a balti-szlávba nyúló), a „Gemeinslavisch" egy későbbi korszakot ölel fel. A két kifejezés tehát időbeli különbséget jelöl és merev határvonal nincs közöttük. b) A „baltiszláv" és „korai ősszláv" (Früurslavisch) kifejezések legalábbis részben fedik egymást és csak a kutató szempontjától és az adott problematikától függ, hogy a kettő közül melyiket részesíti előnyben. c) Hasonlóképpen ugyanez érvényes — mutatis mutandis — az igazán viszonylagos „késői-közösszláv nyelvjárás" (Spátgemeinslavischer Dialekt", illetve az „Ureinzelslavine" terminusokra is, és végül: d) Az írásosan igazolt, illetve nyelvjárásilag még fennmaradt „archaizmusok" túlságosan messzire nyúló kivetítésétől a szláv ősnyelvi korszakba óvakodnunk kell. Felületesnek tartja Birnbaum Weiher ama definícióját, amely szerint „az ősszláv azoknak az ősszlávoknak a nyelve, akik az őshazában éltek". Elveti az ún. törzsfaelméletet is (Schleicher). Szerinte a nagyoroszt (vagy ennek egy részét) egybevetve a szláv összterület periférikus nyelvét jellemző vonásokkal, arra a következtetésre jutunk, hogy azok nem vezethetők le egyszerűen a három keleti-szláv nyelv tulajdonságaiból. 7. A következőkben H. Birnbaum Noch einmal zur Problematik des Lautwandels idg. s > usl. x. c. ünnepi megemlékezését összegezzük, amelyet Peeter Arumaa 70. születésnapja alkalmából tett közzé (ScSl, Tomus XVII, munksgaard Copenhagen 1971, 233—247). Az a feltevés, hogy a zöngétlen gutturális x (— ch) réshang még a korai ősszlávban, illetve az ősszláv előtti időben az idg. s-ből fejlődött ki, eddig még nem teljesen tisztázott. Különösen e hang története és a változás feltétele nem világos még. Birnbaum összefoglalja az eddigi kutatások eredményeit és rámutat a lehetséges magyarázatokra. 8. Az egyik legrégibb szláv nyelvemlék, a Kijevi Lapok (KL) hangalakjával és eredetének kérdésével foglalkozik Birnbaum Noch einmal zur Lautgestalt der Kiever Blatter und zur Frage nach ihrer Herkunft c. tanulmánya. (ZfslPh, Bd. XXXVIII, Heft 2, Heidelberg 1975:335—348). A KL-at sokan tanulmányozták már, de még mindig sok a vele kapcsolatos megoldatlan probléma. Általában úgy vélik, hogy a 10. század II. feléből való, de vannak, akik a 9. századból .164