Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

Dr. Szűcs László: Az egri főiskola harmadik évtizedéről (1971—1980)

nemes gondolatát ezért folyamatosan továbbfejlesztettük. 1971 júniusában Egerben folytattuk a sort, majd 1972 június elején Debrecen következett, 1974-ben Salgótarján adott otthont és 1980 novemberében Heves látta vendégül a főiskolai tanárok és a volt egri öregdiákok népes csoportját. Főiskolánk belső életének egyik nagy erőssége az, hogy törekszünk egymás megbecsülésére. Ebből következik az a két alapítvány is, melyet az elmúlt 10 év történelme hozott meg. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére, 1970-ben „Pro Academia Paedagogica Agriensi" főiskolai kitüntetést alapítottunk. E legmagasabb főiskolai kitüntetést azóta: dr. Bihari József, Friedrichné dr. Kovács Irén, Somos János, Osváth Pál, dr. Nagy József, dr. Szűcs László, dr. Bakos József, dr. Pelle Béla, dr. Baskai Ernőné, dr. Molnár József, Csillag Béla és Juhászné dr. Kovács Erzsébet kapták meg. 1972. április 4. tiszteletére intézményi törzsgárdaalapot létesítettünk, melynek 10, 15, 20, 25 éves fokozatait 1980-ig 328 főiskolai dolgozó kapta meg a velejáró közel 1,5 millió forint anyagi elismeréssel együtt. Gyakorlóiskoláink elmúlt évtizede is szép fejlődést, a szaktanárképzésért érzett és végzett szinte hősies munkát, felelősséget mutat. Számszerű növekedésük is egyértelmű. A II. sz. iskola 1970. évi 47 tanára és 580 tanulója az évtized végére 58 tanárra és 800 tanulóra nőtt. Az 1973-ban átvett IV. sz. iskola 44 oktatója 7 év alatt 48-ra és 570 diákja 579-re emelkedett. De nemcsak a számok nőttek, hanem az az eredmény is, ami emögött van. A megszámlálhatatlan országos és megyei első és második szakmai versenyhelyezések, a szakosított tantervű osztályok (angol, matematika, ének) bevezetése és példásnak ismert tevékenysége, a versenytanítások megrendezése, az 1975-től szerződésileg elkezdett ITV-kísérletek pontos rendszere, tanáraik évi 30—40 publikációja, mind-mind igen dicséretes eredmény. Ha még azt is hozzávesszük, hogy évente több mint 100 kiképzési csoportban több száz tanárjelölt napi kiképzését is ellátják, így lesz igazán becsülendő, szép és eredményes tevékenységük. Befejezésül szívesen említem, hogy főiskolánk oktatóinak az intézményen kívüli társadalmi, politikai és tudományos funkciói száma az intézmény növekedéséhez méltó módon emelkedett az elmúlt 10 év alatt. Nyilvántartásunk szerint amíg 1971-ben 61 oktató 124 helyen vállalt ily jellegű feladatot, addig 1980-ban ez 95 oktatónál megközelítette a 400-at. Jelezvén ezzel is az egri főiskola tanárainak egyre növekvő feladatát és társadalmi-politikai szerepét. Mindent egybevetve és gondolatban is az évtized végére érve, természetesen nem lehetett feladatom a főiskola harmadik évtizede pontos történetének megírása. Ez a köszöntő és méltató pár oldal messze áll attól, hogy egy történész szakmai pontosságával lépésről lépésre feltárja 10 főiskolai munkásév megannyi napi eredményét, eseményét és gondját. Csupán annyit szerettem volna elérni, hogy a fontosabb események és nagyobb foltok felvillantásával, emlékét állítsak az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola harmadik évtizedének. Annak az intézménynek, melyet már oly sokan és egyre többen szeretünk, becsülünk és építünk. 15