Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

Az Erőltetett menet jelképéhez A bujdosó című vers holdmotívumának jelentése áll legközelebb: Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, tollamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy. Ezek az idézetek is megerősítik, hogy ,,a hold ma oly kerek!" felkiáltásban nem valóságos élmény és nem egyszerűen a csodavárás lelkiállapota fejeződik ki. A költészet anyagára, a nyelvre itt is szellemi tartalom épül. A „holdtölte van" ténymegállapításon túl az; értelmes élet példáját saját életével és halálával is igazoló költő meggyőződését fogalmazza meg, hogy a világ megváltoztatható. A természet megmásíthatatlan törvényei azt sugallják, hogy sorsunkat is teljessé, értelmessé tehetjük. Van még valami a mindenségben, ami egész, „kerek". A fasizmus hatalma sem mindenható, az élet alapvető igazságaival szemben tehetetlen. A rémuralom sem tarthat örökké, a világot irányító egyetemes törvények, kozmikus igazságok előbb-utóbb diadalmaskodnak. A végtelen tér és idő dimenzióiban visszhangzik, idáig hallatszik az utolsó sor mélységekből felhangzó segélykiáltása: „kiálts rám! s fölkelek!" A kép költői hatását csak fokozza, hogy a helyzet- és lélekrajzzal is szerves összhangban van: a földön fekvő rab szemlélődése, viaskodása, lelkiállapota diktálja a megoldást. A mű belső világától, a lírai szituációtól nem rugaszkodhatott el a költő, mert az disszonanciát okozna, idegen anyagot iktatna a vers szerves struktúrájába, megbontaná az egységes esztétikai átformáltság követelményét. Az emberi lényegszerűség itt is feloldódik a tiszta, közvetlenül átélt szemléletben, a konkrét érzékletességben. A gondolatot mintegy megeleveníti, átlelkesíti, láthatóvá teszi, folytatva a versen végigvonuló antropomorf képek sorát. A megállapítás a versnek szerkezeti szempontból kulcsfontosságú helyén található. Márpedig József Attila szerint a műalkotás minden részlete „archimedesi pont", mindennek megvan a maga szükségszerű helye a művészi szándék által meghatározott mondanivaló kifejezésében. A holdmotívum lendíti át a költeményt — a teljes reménytelenség érvei és a feltételes módú otthonidézés után —, az optimista befejezéshez: igen lényeges gondolat sűrűsödik tehát benne. A valóság megfellebbezhetetlen törvényeit döntő bizonyítékként felmutató kép az egyensúlyteremtés hatásos eszköze, gazdag jelentéstartománnyal kapcsolódik a mű üzenetéhez: a költő a fasizmus, a háború, az erőltetett menet lealjasult világában is őrzi az emberi élet reményét. Űrrá lett tehát a reménytelenségen, a 2x2 józanságán, úrrá akkor, amikor két nap múlva ismét az erőltetett menet halál felé vezető útja várta, és joggal félhetett attól, hogy alkotása megmarad-e, s attól is, lesz-e ideje, alkalma még verset írni. Az ellentétes indulatok tökéletes formába öntése azt is jelzi, hogy Radnóti számára már önmegtartó erő a gondolat pontos megfogalmazása. Megrendítő kísérlet ez; a vers a kétségbeesés, a szenvedés, a halál alkotással való lebírására is. A társadalom körülötte összeomlott, „a század bűzös, vad csomók.158