Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

a tárgyias költészet stílusa variálódik az impresszionizmus látomásos-álomszerű stílusával. Az egymásnak ellentmondó indulatok találnak így adekvát kifejezési formát, szolgálva a végső egységet: az emberi integritás védelmét. Átalakulnak, megszaporodnak és gyöngéd szeretetet árasztanak a jelzős szerkezetek: régi, hűs veranda, nyárvégi csönd, rőt sövény. Uralkodó stíluselemként gyönyörű megszemélyesítések láncolata fokozza az idillikus hangulatot: napozó csönd, álmos kertek, árnyékot író, lassú délelőtt. Finom erotikát rejt el a „meztelen" ringó gyümölcsök képébe. Az emlékezetében felidéződő, „megálló", csodálatos pillanatokat, a múlhatatlan vágyakat tartós-huzamos történésű igék sorával fejezi ki: zöng, hűl, napozik, ring, vár, ír. A gondolattal fonódik össze itt is az akusztikai hatás: a lágy „m", „n" és „1" hangok is az idill képeihez, az impresszionista hangulathoz simulnak. Az idillikus képeket elindító sorban két szó is figyelmeztetett, hogy az emlékek a régmúlthoz tartoznak: „egykor", „régi". Az egymást követő képek aztán egyre emberközelibb tartalmakról, egyre személyesebb élményekről, egyre közvetlenebb átélésről beszélnek, s végül Fanni alakjának felidézésében, a szerelmi intimitás kecses rajzában jutnak el a csúcsra. A zenei („a béke méhe zöngne") és festői („Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt") elemek megelevenítik, hallhatóvá és láthatóvá varázsolják az emlékeket. A rímek — a fokozatosan megtalált belső harmónia jelzéseként — a képsor végén a legtisztábbak, legcsengőbbek: „kerteken" — „meztelen", „sövény előtt" — „délelőtt". Játékos hangulatot, időtlen nyugalmat áraszt az utolsó képbe illesztett „lassan"—„lassú" figura etimologica, amely harmonikus hanghatása mellett a ritmust is lelassítja. A felidézés, a varázslat tökéletesre sikerült. Az emlékek „kútjából" a tudat felszínére tolultak, felfoghatóvá váltak, „szárnyat" adnak a költőnek is az emlékek. Révületében arról is „megfeledkezik", hogy befejezze a mondatot, nem törődik vele, hogy feltételt szabott („Ó, hogyha hinni tudnám", „ha volna még"), a hiányzó főmondatot le sem írja. Igaz, a feltételes igemód mindvégig figyelmeztet, csak álomról van szó, bizonytalan, hogy megvalósulhat-e az álom, a látomások olyan varázslatosak, közeliek, parancsolóak, hogy a reménynek engedelmeskednie kell. Ellenállhatatlan kontrasztot teremtett a porig alázott sors és az otthonra emlékezés boldog, lélegzetelállító mámora, ünnepélyessége között — hinni kell az álmoknak: „de hisz lehet talán még!" A „talán" egy pillanatra visszafogja ugyan a remény szavát, de az idillikus képek a valóságban is önigazolást keresnek: „a hold ma oly kerek!" A belsőről a külsőre átváltó leírás egyesíti az ö6ztönt és a tudatot, az érzelmet és az értelmet, a szubjektív vágyat és az objektív törvényt a remény megerősítésére. A hold régi szimbóluma a költészetnek. A sötét éjszakát beragyogó égitest szépsége a világmindenségből hoz üzenetet, a végtelenséggel kapcsolja össze az embert, a kozmoszban uralkodó örök törvények kijelentője. A változó hold mintegy a folyton változó-megújuló élet jelképe. A felhők mögé bújt vagy a fogyó hold a fenyegetettséget, a megbomlott egyensúlyt, a széthulló valóságot testesíti meg. A fasizmus embertelen világában sem Ady pesszimizmusa kísérti Radnótit, mintha válaszolni akarna a nagy költőelőd Kocsi-út az éjszakában című versének kiábrándult soraira: .156