Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Köves József: A munkafüzet jelentősége a korszerű általános iskolai földrajztanításban

induló pontjai nagyobb százalékban a gyakorlatban, a termelőmunkában, a gyermekek tapasztalataiban, előzetes ismereteikben legyenek. Sok esetben tehát nem a tényektől haladunk az általánosítás felé, hanem a gyermeki tapasztalatban már meglevőtől, vagy a gyermek által korábban valamilyen szinten megismerttől a szükséges kiegészítő tények, tapasztalatok felé s ezek elemzése útján a korrigált vagy újra megfogalmazott általánosítás felé. [1] Amikor 6. osztályban az óceáni éghajlatot tanítjuk, kiindulásul egyrészt Magyarország szárazföldi éghajlatának ismeretére támaszkodhatunk, felhasználhatjuk a Dunántúl és az Alföld közötti éghajlati különbségek felidézését (több csapadék, kisebb évi hőingadozás a Dunántúlon). Az óceán éghajlatmódosító hatását legjobban a minden tanuló számára felidézhető élménnyel tehetjük világossá: nyáron nappal milyen meleg a vízpart és hűvös a víz, este a víz melegebb, a szárazföld gyorsabban hűlt le, mint a víz. Erre az emlékre támaszkodva megértik tanulóink, hogy az óceán mellett nyáron a lassabban melegedő óriási víztömeg hűti, télen a lassabban hűlő víz melegíti a levegőt. Általánosíthatjuk, hogy az óceáni éghajlatot a kis hőingadozás jellemzi. Szembeállíthatjuk a nagy hőingadozást mutató, szárazföldi éghajlattal. Ki kell emelnünk, hogy mindkettő a mérsékelt övön belül fekszik, a mérsékelt övnek egy-egy területe. Igen komoly motiváló tényező a tanár biztatása, ösztönzése, a munkában elért eredmények méltányolása és általában a jó diák-tanár kapcsolat. Ezek kifejtése azonban nem célom. Meg kell állapítani, hogy a motiválás és a tanulók aktivizálása szoros kapcsolatban van. Minden gyakorló pedagógus tapasztalja, hogy a tanulók mennyivel inkább aktív részesei az oktató munkának, ha érdekli őket az anyag (mellékes, hogy a földrajztanár tudatos munkájának eredményeként, vagy az anyagrész természete idézi elő a belső pszichikai motívumot), mintha külső kényszer hatására tanulnak. Korszerű földrajzoktatásra való törekvésünkben számon kell ezt tartanunk. A korszerű földrajzóra néhány szerkezeti kérdése Amint a tanulók aktivizálásának és motiválásának a kérdéséről csak röviden szóltam, úgy a földrajzóra szerkezeti problémáját is csak annyira kívánom érinteni, hogy a későbbiekben hivatkozhassam rá. Általánosságban elfogadott az oktatási-képzési folyamatban a következő szerkezeti elemek felsorolása: 1. A tanulók szembesítése a szükséges tényekkel (észlelés, tapasztalatszerzés); 2. az elemzés; 3. az absztrakciók, általánosítások; 4. a megszilárdítás, rögzítés, rendszerezés; 5. az alkalmazás; 6. az ellenőrzés. 75