Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Bihari J.—Dr. Sütő J.: Módszertani kísértet az orosz főnévi hangsúly-változások tanításához

súly az első szótagon van. Erről az első szótagról megy át az elöljáróra. Rövid áttekintésüket a következőkben adhatjuk: 1. Hímneműeknél előfordulhatnak: a) egytagú, az egyes számban változatlan hangsúlyú főneveknél. PL pó mostu, ná most, dó domu stb. b) az -oro-, és -ere- szótagokat tartalmazó főneveknél egyes számú tárgyesetben, néha az eszközhatározó esetben is (pl. zá gorod, zá gorodom, ná bereg stb.). 2. A nőneműeknél az -á, -já végű főneveknél is találkozunk velük, midőn a hangsúly az egyes számú tárgyesetben az első szótagon van (pl. zá ruku, zá golovu stb.). 3. A semleges neműek között a kétszótagú élhangsúlyos főneveknél találkozunk velük a birtokos eset kivételével minden más esetben (pl. pó polju, ná pole, pó rnorju, pó more, zá morém stb.). Legfontosabb ezeknek a használatánál, hogy a hangsúly az előbb felsorolt prepozíciókra is csak akkor kerül, ha a szókapcsolatnak már szinte határozószói értelme van, különben, ha érezzük az értelmi tagoltságot, akkor a hangsúly a főnéven marad. Pl. Ja zivu zá gorodom (vidéken). Solnce sadűosj za górodom (a város mögött). Mindezekből az eddig előadottakból a tanulók számára legfontosabb a főtípusok megmagyarázása és megtanítása.* E típusok között, ha a fentebbi alapú felosztást vezetjük be, nem lesz nehéz számukra a tájékozódás. Az a körülmény pedig, hogy minden egyes típusnak jellegzetes, a lényeget magában foglaló nevet — szinte szemléltető nevet — adunk, még könnyebbé teszi az eligazodást. Legjobb szemléltetés mindig a szemléltető elnevezés. Ezek az elnevezések megvalósítják az idézés, a néven való nevezés közvetlen lehetőségét, és nem kell az egyes típusokat nehézkes, hosszú körülírásokkal elképzeltetni. Pl. az ilyen hosszadalmas, nehezen követhető leírás helyett: „az egyes számban tőhangsúly, a többes számban véghangsúly, de az alanyesetben tőhangsúly" csak ennyit mondunk: „kisszakasz", és rögtön tudják, hogy a hangsúly többes szám birtokos esetétől kezdve elmozdul. Az aztán, hogy ezek a változások, elmozdulások a tőről jönnek-e a végre, vagy végről a tőre (esetleg csak egy szótagnyit előre vagy hátra), minden adott szó esetében világosan látható, illetve hallható. .4 mozgás iránya és mértéke tehát a hangsúlyváltozásnak nem olyan lényeges jegye, hogy típus meghatározásánál feltétlenül nyilván kellene tartani. Elhagyva is világos minden, sőt sokkal egyszerűbb. Nem kell hát külön típusként felvennünk a kólos tsz, kolós'ja, remesió tsz. remésla és hasonló hangsúlyt változtató főneveket. Hogy azonban a tanulók eligazodása még könnyebb legyen, és hogy a hangsúly változtató típusok lényegébe minél jobban behatoljanak, igen célszerű a fentebb felsorolt főtípusoknak az egyes nemek (az egyes ragozások) szerinti eloszlását is szemléltetnünk. Ez a táblázatos szemléltetés, egyben az eddigiek lényegének az öszszefoglalása, ilyenformán történhetik: •Jegyzet. A járulékos és feltételes változásokról csak akkor célszerű szólni, amikor a tiszta főtípusokat már jól begyakorolják a tanulók. 60