Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bende Sándor: A gyomonműködés neurohystologiai alapjai a Silurus gla-ncnál

ben és az izomszövet felületén szétterülő, igen finom, önálló idegrostokból álló hálózat. Semmiképpen nem támaszthatom alá Kolossownak és Iwanownak az Acipenser ruthenusra és Silurus glanisra, ill. E. Müllernek a Selachiusok gyomorplexusára vonatkozó azon megállapítását, hogy az idegsejtek nyúlványai egymással anastomizálnak s a neurofibrillák egyik sejtből a másik sejtbe áthaladnak. Készítményeinken ilyen viszonyokat soha nem látni, viszont annál inkább megfigyelhetők a sejteken és a sejtek körül a különleges végződésformák és a synapsisok. A véghálózatot alkotó idegrostok fő tömege a kötőszövetben van. Vannak rostok, melyek a hálózati kötelékből kilépnek s egyesek magában a kötőszövetben végfejecskében végződnek, mások a sima izomzatba nyomulva, az izomsejtek felett hálózatot alkotnak. Ennek az igen finom hálózatnak a mikroszkópos képe hasonlít K. A. Reiser [15] által, az emberi appanedixből leírt „praeterminalis" hálózathoz. A sima izomsejtek magjai mellett különböző magtípusok, köztük a kerek-ovalis ,,intercalaris" sejtek magjai is láthatók, kirajzolódik a magok körül a sejtek plasmakonturja is, de az semmiképpen nem látható, ahogyan Reiser írja, hogy az idegrostok közvetlen kapcsolatban lennének velük. Az idegrostok önállóan haladnak, egyes helyeken neurofibrillaris elemekre lazulnak, s az izomsejteken végződnek. Az idegrost és az izomsejt közvetlen kapcsolatáról tetemes immerziós nagyítással sem alakíthatunk ki teljesen megnyugtató végleges véleményt. Nem hinném, hogy be fog teljesülni Knoches (1955) alábbi gondolata: „Talán egy napon sikerül a terminalreticulumot jobb módszerrel a Stőhr-féle def

initio értelmében impregnálni." Ennek az elképzelésnek ellentmondanak az elektronmikroszkópos megfigyelések is. Én inkább úgy látom, hogy a sima izomsejt és az idegrost kapcsolatát — a mai módszerek alapján — a Jabonero [8] által megfogalmazott „homogén felépítésű" efferens vegetatív idegvégződésnek lehet tekinteni. b) A plexus intermuscularis idegsejtjei A gerincesek bélcsatornájának az idegfonadékaiban levő idegsejtek alakjára és funkciójára vonatkozóan különböző adatokat és eltérő véleményeket találunk az irodalomban. Kuntz (1913—1922), Johnson (1925), Stőhr jr. (1927) kivételével általában elfogadják a multipolaris idegsejteknek a Dogiel I. és II. típusba való sorolását. A Dogiel I. sejtek csillag alakúak vagy megnyúltak, belőlük 5—15 dendrit és egy neurit lép ki. A dendritek a sejt közelében elágaznak és fonadékot alkotnak. A Dogiel II. típusú sejtnek szintén több nyúlványa van. Közülük a neurit vastagabb idegrostkötegbe lép és sokszor varixokat visel. A dendritek a sejttől távolabb ágaznak el. Az ágak vékonyabb idegrostkötegbe lépnek, vagy az alapszövetben még finomabb ágakra esnek szét. Varixokat általában nem képeznek. Dogiel a bélcsatorna dúcsejtjeinek az osztályozásánál a nyúlványok sajátságain kívül a methylénkékkel szembeni affinitást is figyelembe vette. Sze492-