Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pócs Tamás: Néhány adat hazánk mohaflórájához 419 Juhász Lajos: Kísérletek magashegyi növények meghonosítására a Bükk-fennsíkon

A felsorolt növények magvait szintén 1964. augusztus 3-án egy alkalmasnak látszó töbör (dolina) oldalán vetettem el északi expozícióban, egészen közel a Bánkút felé tartó turistaúthoz. A vetés helyét megjelöltem. A kísérlettel kapcsolatos elképzelésemet alátámasztotta az a körülmény, hogy a Nagymező töbreiben speciális mikroklíma uralkodik, azaz minden nyári hónapban vannak fagyos napok, tehát a töbrök fagyzugok! Az ültetvényt először a következő év (1965) tavaszán, április hó végén néztem meg. Örömmel konstatáltam, hogy a Soldanella-k mind megmaradtak és három példány virágot hozott, majd május végére termést érlelt. A Trifolium spadiceum és a Luzula maxima még nem hoztak virágot. Ez év (1966) május elején a Soldanella-k csaknem minden példánya fejlesztett virágokat. A virágok teljesen normális fejlettségűek és színűek voltak, termést is képeztek. Ezeket meghonosítottnak lehet tekinteni. Szaporodásukról, illetve elterjedésükről egyelőre még nem számolhatok be. Megemlítem még, hogy a növények fenotípusa kissé megváltozott, amennyiben az eredetinél 3—4 cm-el magasabbak lettek. A magvetés sem a múlt évben (1965), sem az idén eddig még nem mutatott eredményt. Hangsúlyozni kell, hogy a Nagymező hegyi (irtás) rétjein növények magról történő meghonosítása eleve nehéz, mert az erdőirtás következtében a terület másodlagosan új növényzettel telítődött, zárt biotóp alakult ki, ahol új fajok meghonosításának fő akadálya harc a létért, azaz az erős konkurrencia. A magvetés sikertelenségét az is magyarázza, hogy évelő növényeknél az ivarérettség eléréséhez több év szükséges, másrészt a növények növekedését, fejlődését erősen zavarja a közeli Csipkéskúti Állami Gazdaság lipicai ménesének taposása, rágása, valamint a nyári kaszálások. Ez év nyarán, augusztus hó 6-án ugyancsak az Alacsony-Tátrából hoztam alhavasi és havasi jellegű növényeket telepítés céljából. A növényeket földlabdával ástam ki, ugyanis a korábbi tapasztalatok arról győztek meg, hogy gyors meghonosításra a töves példányok a legalkalmasabbak. 1966. augusztus hó 12-én a Nagymező egyik nagyméretű tÖbrének sziklás peremén, hideg-exponált helyen havasi kökörcsint (Pulsatilla alba) és kárpáti harangvirágot (Campanula carpatica) ültettem el. A közeli lucfenyves egyik tisztásán tátrai árvácskát (Viola lutea ssp. sudetica) és sokalakú harangvirágot (Campanula polymorpha) ültettem. Október hó 22-én már megállapíthattam, hogy a nyáron ültetett négy növényfaj megmaradt, amit zöld leveleik bizonyítottak. A Nagymező hegyi rétjein a jövőben úgy szándékszom ültetéseket végezni, hogy előzőleg nagyobb területen gyephántást végzek a konkurrencia kikapcsolása, illetve minimumra redukálása céljából. így remélem meghonosítani a közeljövőben például a tavaszi tárnicsot, a Gentiana verna-t. A hegyi réteken érvényesülő nagy fokú konkurrenciával szemben ismertetem röviden azokat a viszonyokat, amelyek a Bükk sziklás területein uralkodnak. Különösen az Ablakoskő-völgy és a Leány-völgy sziklás szurdokjai érdekesek. Itt a növények fennmaradásának a jégkorszak óta 424-