Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Molnár József: A haladó pedagógusok üldözése a fehérterror idején He-ves megyében
Az első világháború idején mint tartalékos főhadnagy a miskolci 10, honvéd gyalogezreddel került ki a frontra. A harctérről súlyos betegen tért haza. Már a fronton, de főleg gyógykezeltetése idején a különböző kórházakban gyakran elbeszélgetett a munkás katonákkal, akik igen nagy hatást gyakoroltak rá. Rádöbbent, hogy miért és kikért ontották vérüket a harctéren. Gyűlölete egyre fokozódott a henyélő, a dolgozó magyar népet kizsákmányoló világi, egyházi és tőkés urak ellen. Érezte és tudta, hogy jönnie kell a nagy megújhodásnak, a forradalmi változásnak, mely kiragadja az országot az évszázados tespedtségből és elmaradottságból. Az 1918-as októberi és novemberi eseményeknél már szívvel-lélekkel a forradalom híve. 1919. január 1-én tagja lett a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének, majd január 22-én a Magyar Szociáldemokrata Párt hatvani szervezetének. Jó munkájával társai megbecsülését és elismerését vívta ki. A Tanácsköztársaság kikiáltása után hamarosan tagja lett az egyesült munkáspárt hatvani pártvezetőségének. Eleinte a Vörös Hadsereg parancsnokságánál mint katonai propagandista és rekviráló tiszt működött. Heves megye 103 községében végezte a rekvirálás nem könnj'ű munkáját a Vörös Hadsereg számára. (Eredeti rekviráló Utazási Napló-ja ma is megvan a Hangai család birtokában.) Igazságos, a párt elveinek megfelelően végzett munkájáért feljebbvalói dicséretét érdemelte ki és júnuis 23-án az összes hatvani népoktatási intézmények vezetésével bízták meg. Munkáját lelkiismeretesen, a proletárdiktatúra kulturális célkitűzéseinek megfelelően végezte. Egyszerű, közvetlen, szerény modorával — s főként azzal, hogy mindig a dolgozó nép érdekeit tartotta szem előtt felelősségteljes munkájában — megnyerte az egész város dolgozó társadalmát. Sajnos a Tanácsköztársaságot rövid fennállása után leverték és ezzel megkezdődött Joó György kálváriája is. 1919 szeptemberében már nem taníthatott. A szeptember 29-én kelt tanfelügyelői jelentés szerint: „Joó Györgyöt, aki a proletárdiktatúra alatt a hatvani népoktatási intézmények vezetője volt, hat társával együtt azonnal felfüggesztette állásukból és megindította ellenük a fegyelmi eljárást." [14] Joó Györgyöt már 1919 augusztus végén előzetes letartóztatásba helyezték. Hosszú, gyötrelmes, kínzásokkal és szenvedésekkel teli hetek, hónapok és évek következtek ezután. Többször mondogatta családtagjai előtt visszagondolva e rémes időkre, hogy 1919 őszén és a rá következő tavaszon Heves megyében a rendőrségi fogdák, a csendőrszobák és a községháza pincéi tele voltak gyanúsítottakkal. Egy elszólás, egy mosoly, egy rossz tekintet elég volt a letartóztatásra. Kicsiny szobákban összezsúfolták az embereket. A bűz a fogdában leírthatatlan, az élelmezés pedig kritikán aluli volt. A reggeli, a vacsora sokszor elmaradt. Az ebéd zsizsikes borsó, vízben főtt gersli, romlott burgonya, vagy dohos kukoricakása volt felváltva. A vallatások legtöbbször éjjel történtek és a legembertelenebb és legkegyetlenebb módszereket alkalmazták. Hatvanból 1920. május 27-én a Pest-vidéki törvényszékre vitték. A bírósági tárgyaláson az ügyész a koholt vádak tömkelegét zúdította a 277