Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

radna Miklós egész életére „béresek között is. . . cudar csihésnek" (II, 12)? A kutyák zaja miatt nem folytathatják a beszélgetést, történetünk főhősének menekülnie kell a Toldi-házból. Édesanyja ájultan hanyatlik „a megvetett ágyra", de nyilvánvaló, hogy nem Miklós szavai vették el az erejét, hanem György gonoszsága, aki most szolgáival együtt másodszor is „embervadászatra" indul testvéröccse, e jó fiú ellen: meghiúsítani szép és nagyszerű terveit. Az édesanyjától hirtelen elszakadt fiú most úgy érzi, hogy neki „az ég alatt már senkije sincsen" (VII, 1). Amikor aztán — néhány nap múlva — a pesti temető szélén álmából lódobogás ébreszti föl, és megismeri a lóhátasban az öreg Bencét, „nagy szerencse" kiáltásával fogadja (X, 2). Az öreg szolgát először a nagyfalusi nádasba küldte utána Toldiné, most meg Pest-Budára. Miklós látja, hogy csak nincs magára hagyva a világban. „A tisztes szolga" hazulról csupa jó hírt hozott, és „kis gazdája" egyre bizakodóbban ítéli meg saját helyzetét: el tudott menekülni üldözői elől, s édesanyjának sem történt semmi baja. Hogy Toldinét valamennyire sikerült megnyugtatnia fentebb idézett szavaival, azt a következő sorok mutatják: ... értésül adta Bence a fiúnak, Magát anyja miatt sose adja búnak, György sem háborítja, odahagyta másnap, Nem is repeszté meg szivét a nagy bánat.. . (X, fi) Toldiné nem azt üzente fiának, hogy — mivel György már nincs otthon — térjen vissza Nagyfaluba, hanem hogy inkább ő keresi majd föl kisebbik fiát: Csak látni szeretné Miklóst minden áron, És ha feltalálja széles e világon, Fölkeresi, bizony-bizonnyal igérte. Ha ötven mérföldet kell is menni érte. (X, 6) Talán arra is gondol a jó édesanya, hogy ő maga is megpróbál szólni a királynak Miklós érdekében, hiszen Lajos király — még mint gyermek — bizonyára ismerte a fiú apját, az ő néhai férjét, vagy legalább hallhatott róla, mivel György épp Lajos mellett: „a királyfi mellett nőtt fel, mint barátja" (I, 7). Miklós bezzeg sokat hallott kisebb korában apjának vitézségéről: Bence gyakran mesélt róla esti tengerimorzsolás közben. Toldiné most addig is, míg talán beszélhet a királlyal, előreküldte „a tisztes szolgát", hogy mindenben legyen segítségére Miklósnak. A cipóban küldött száz arany is a fiú terveinek megértéséről és (legalább hallgatólagos) támogatásáról tanúskodik. Miklós — hogy a veszélyekről elterelje anyjának figyelmét — a búcsúzáskor nem beszélt neki baj vívásról, csak ennyit mondott: „Felmegyek Budára bajnok katonának, Mutatok valamit ottan a királynak" (VI, 15). Pedig nyilvánvaló, hogy valami veszélyes vállalkozás forgott már akkor is az eszében, ugyanis nem sokkal előbb így beszélt Bencé263