Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

fiút érvényesülésének útján? Arany költeményében csak féltő aggodalmáról és szerető gondoskodásáról olvashatunk. Miután Miklós — György miatt — gyilkosságba esik, és „bujdosik az .éren', bujdosik a ,nádon'" (IV, 2), a költő így jellemzi helyzetét: Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén; Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! Nincsen hő lelkének hová fordulnia. Mert elmenne könnyen, el is bujdokolna, Ha az édesanyja előtte nem volna: Jaj, de majd ha róla hírt nem hallanának, Megrepedne szíve az édesanyjának. (IV, 7) Amint e sorokból kivehető, Toldinénak csak az repesztené meg a szívét, ha jó cél nélkül menne el a fia, és ha róla sokáig „hírt nem hallanának". Miklós ugyanúgy ragaszkodik az édesanyjához, mint ez őhozzá: M^gát jobban-jobban a nádasba fúrta: De mintha kötéllel vonták volna hátul, Nem birt [2] elszakadni az édesanyjátul. Vissza-visszanézett: hej, pedig mi haszna? Egy teremtés sincs ott, akit megláthatna, Mégis visszanézett, sőt meg is foi'dulva, Búcsút venni indult egy kis idő múlva. (V, 2) Édesanyját az éji titkos búcsúlátogatás alkalmával megnyugtatja, ő sohasem lesz gyilkosa Györgynek, s anyját sem hagyja el véglegesen: Nrjm azért megyek el, hogy vissza ne jőjek; Hiszem a teremtőt, még addig nem öl meg. (VI. 14) Ezekben a szavakban benne van a hallgatólagos ígéret: Miklós vigyázni fog magára. Hogy édesanyja ne aggódjék érte fölöslegesen, ismerteti vele határozott célját, terveit: „Nagy erőt érezek mind a két karomban, Nem vesztegetem azt szérűn és malomban; Édesapámnak is hallám vitézségét: Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét? Felmegyek Budára bajnok katonának, Mutatok valamit ottan a királynak, Olyat, ami nem lesz bátyám szégyenére... (VI, 15) Nem is próbálja Toldiné lebeszélni a fiát nagy terveiről, hiszen belátja, hogy Miklósnak nem lehet maradása otthon György miatt, és hogy a gyilkosság bűnét is jóvá akarja tenni. Fáj Toldi Lőrincnének, hogy most egy időre el kell válnia fiától, de egyúttal öröm is anyai szívének, hogy a tehetséges fiú többé nem vesztegeti az erejét „szérűn és malomban". György „a királyfi mellett nőtt fel" (I, 7), azóta is a királyi udvarban él, megérti hát Toldiné, hogy Miklóst sem elégíti ki az a sors, melyet a bátyja szánt neki. Miért ma262