Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

nyek elvesztése zülleszti le az embert, és változtatja mechanikus végrehajtó géppé (Csakugyan ember, 1913). A gyilkolás helyett a szeretetet állítja követésre méltónak (Néha az ember feledékeny, 1913; Krisztus bankója, 1914), és mint élő anakronizmusra néz a katonaságra. Ha bekövetkezik a háború, az csak fegyelmezettebb, rendezettebb, erkölcsileg tisztább világot teremthet a meglevő embertelenség helyére (Krisztus bankója, 1914). Már ezekben a novellákban nyugtalanság mozdul: félelem a lehetséges és bekövetkező háborútól. A tiltakozást még a szeretet eszménye diktálja, de az imperialista háború vérengzése egyre jobban tudatosítja benne az elszabadult elemek pusztításának értelmetlenségét. A fokozatos tudatosodás szorítja ki novelláiból a pacifista megbékélés ideálját, és ez hozza meg realizmusának gazdagodását a polgári radikális szellemű szatírával. A Szenvedni akarok (1914—1915) a valóságos és misztikus elemeket keverve mond ítéletet a háború felett. A háború által pusztított emberi élet olyan megdöbbentő megalázása tárul ki a novellából, amely ritka a kortársak művei között is. Árva gyermekek, csonka holttestek ós füstölgő romok fölött hangzik az író kérdése: ki vétkezett? Kinek a bűne mindez? Megválaszolatlan kérdések merednek az olvasó elé: honnan és miért ez a sok szenvedés? Miért kell pusztulnia annak, aki nem zavarta a kapitalista kereskedelem versenyét, az angol, német, francia és orosz börzepapírokat? Gárdonyi éppen azt nem veszi észre, hogy a kapitalizmus velejárója a háború, ez okozza a szenvedést: a vérengzés értelmetlenségére keresve válaszát azt egy megkonstruált álomképben találja meg. A reinkarnáció révén —, amely Gárdonyi transzcendens szemléletének késői hulláma — az elpusztult lelkek szenvedni akarnak, ezért indulnak újra földi életre. A novella kissé túlírt, terjengős, a valóságos és irreális elemek keverednek, de az abszurditás még erőteljesebben domborítja ki a valóságos tényeket, amelyek annál megrázóbbak, lehangolóbbak. Az író értetlenül áll felszakadó kérdése előtt: ki vétkezett? A Szenvedni akarok átmenet a pacifista szeretet-elvtől a felelősöket kereső, vádoló szociális hang felé. Gárdonyi kérdésére — quis peccavit? — nem ad választ a szenvedő emberek lélekvándorlásának apokaliptikus felrajzolása. Ö maga is felismeri ennek zsákutcáját, s amikor a háború egyre vadabbul tombol, a túlvilágot festő groteszk fantasztikummal adja meg válaszát. A Statárium a másvilágon (1916) végső konklúziója szerint a háború vétkese a pénz, az üzlet, a kapitalista érdek, amely világokat rombol. A háborúba kényszerült népek zsebe marad csupán üresen, míg a királyok, a gyárosok, a hadiszállítók, • a pénzemberek aranytól dagadó zsebekkel érkeznek a túlvilágra is. S ebben már ott van a szociális ellentét derengő kontúrja is. Gárdonyi szociális érzékenysége elmélyült ezekben az években. Látja már, hogy a ,,világ üzlethelyiség", hogy ,,minden csak üzlet" (Kire 17 257