Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: A kulturális (szórakoztató) televízió didaktikai, nevelési funkciója

tást sem képes teljes értékűen helyettesíteni a televízió. Nem lehet helyes elképzelést alkotni, képet formálni a társadalmi rendről csak a tv útján nyert értesülések alapján! Szükség van a közvetlen élményekre, benyomásokra is, melyek kiegészítik, teljessé teszik az információkat. Megállapítható tehát, hogy „mindennapi életünkben a film és a televízió, mint a modern világ két közlési eszköze egyre nagyobb hatást gyakorol, s ha az embernek a világról alkotott közvetlen ismeretei szegényesebbé is váltak, viszonzásként óriási mértékben kiszélesedtek azok a közvetett ismeretei, amelyeket ezeknek az eszközöknek a segítségével kapott". [3] Ismeretes, hogy hosszú századokon át a gondolat és műveltség egyedüli kifejezője, ill. terjesztője a szó volt. Majd az írott betű hozott forradalmi változást, míg megjelentek a tudomány és technika fejlődése következményeképpen — a bár közvetett élményt nyújtó, de így is óriási jelentőséggel bíró — ún. tömegkommunikációs eszközök. A televízió feltalálását nem véletlenül hozzák kapcsolatba a könyvnyomtatás felfedezésével. Valóban igen nagy jelentősége van pedagógiai szempontból is. Ifjúságunk oktatásában és nevelésében mondhatni pedagógiai hivatást teljesít azzal, hogy gazdag lehetőséget biztosít a iskolában és a tankönyvből tanultak elmélyítésére és nem utolsó sorban újabb ismeretek megszerzésére. — A későbbiekben külön kívánunk foglalkozni a televízió nevelésben betöltött szerepével. Már utaltunk arra, hogy a televízió oktatási funkcióját a különböző direkt, illetve indirekt „ismeretterjesztő" műsorokban valósítják meg. Arról is szóltunk, hogy a műsorok szerkesztői egy átlagos művészi színvonalat feltételezve készítik el az egy bizonyos életkornak, ill. érdeklődési körnek megfelelő műsort. A televízió ismeretterjesztő műsoraira általában a közepes átlagszint jellemző. Nagyon alacsony, ill. nagyon magas ismereteket nem közvetíthet, mert mindkét véglet a megértés, ill. az érdeklődés kárára íródik. Figyelembe veszik a szerkesztők az otthoni miliőt is, mely befolyással van az ismeretszerzésre, valamint az oktatásban felhasználható televíziós effektusokat, melyeket Paul Heimann [4] a következőképp csoportosított: 1. A lakószoba atmoszférája, 2. szimultán vagy élet-effektus, 3. intim-kapcsolat vagy állomás-effektus, 4. a dialógusok effektusa. A lakás-effektus lényege az, melyről úgy is szokás beszélni, hogy a televízió ablak a világra. A távoli dolgok, mondhatni az „egész" világ megjelenik a lakásban. A szimultán-effektus a televíziónak azt a tulajdonságát jelzi, hogy egyidöben élhetjük át a cselekményt, részesei lehetünk az eseménynek, mely abban az időben, de tőlünk esetleg igen nagy távolságban történik. Az intimitás a televízió-néző és a képernyőn megjelenő személyek közötti bizalmas kapcsolatot foglalja magában, míg a párbeszéd-effektus a néző vélemény-nyilvánítását, aktivitását, reflektálását jelenti. 18