Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bakos József: Az első magyar nyelvű Orbis Pictus nyelv járástörténeti adatai és tanulságai

b) A labiális ö-zés hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetekben, valamint a suffixumok előtt egyaránt erős tendenciával jelentkezik a fordítás nyelvében. Mivel feltételezésünk szerint a fordító Sopron megyei ember lehetett, illetőleg Sopron és Ruszt környékéről származhatott, nyelvének erőteljesebb ö-zése a területileg közeli Pozsony megyei, Pozsony környéki, ma elszigeteltebb jellegű ö-zésre vonatkozólag is értékes forrás. (Vö. még: NyK. LXVIII, 204.) Különösen következetes a fordítás nyelvében az l előtti ö-zés: kgll, kellene, kfilleffék stb. Az ö-zés alábbi példatára nem teljes, csak bizonyításra szolgáló néhány adat szerepel benne: $fzvefz£rkgztetett, kifzfirzytt (Elöljáró beféd) cf£cfem£, (Szózatos ábécé), fglyhgk, r£pdofnek (II), f£ld

0t (III), pernye (IV), cf^g, cfcp (VII), tfcfke, r*

o

Vd%f (XIX), béfZdi (XXIV), rZpdöfZ (XXXIV), f$ferd£t (XXXVIII), f$fték (XLI), pZrzfgli (LIII), cf-brSk (LVI), cffoZ, p^rdét^ (LVIII), f^rIcqfzt (LXIII), fZrd£, f£r§dnyi (CXXIV), hidegl

nlé( (CXLV), lelkek (CXLIX), k^fztutak (LXXXII), k^fzt

ekre (Cl), k^llg (-küllő) (CVII), rétség (CXI), PqT, PqTqS (CXXIV), p

e

0lV

0ngér (CXXV), b«gr°cfke (CXXIX), Intenek (CXXXV), f£ld$s (CXXXVII), kerefzt(CXLIV) stb. stb. Jellemző. hogy a fel~fél igekötő következetesen föl alakban funkcionál. [Vö. Plander: Göcseji Szóejtés. Tud. Gyűjt. 1832. III. 64., Nyr, XXIX, 171, LXXVIII. 249, Papp László: Á nyugati nyelvjárásterület XVI. sz. végi nyelvi viszonyaihoz: MNy. LIX. 16—23.] c) Az i~é és az i~ü szembenállás foka Az é-zés helyén az i-zés ritkán, csak egyszer [finyivel (III)] fordul elő, az ü helyén sem gyakran, csak a következő alakokban: bikfa (XIII), hivelk (XVI), hivelyes (XXIV). hively (XXXVII), miveléfnek (Cl) stb. [vö. Nyr. VI. 121, XXIX. 171, LXXXIV. 83 és Egriné: Sopron megye nyelve a XVI. sz-ban, Bp. 1965. 38—39.]. De labiális alakban olvasható következetesen az (CXLVIII), a h^t és az Jfng (LX). A nyelvatlasz is e szavakban labiálist jelez a nyugati nyelvjárás területén [vö. MNy. LVIII, 25.]. d) Az é-zés és é-zés az i-zés helyén már jellemző sajátságként jelentkezik: bibéc (XXIII), gelefzta (XXXI), fzén (~szin) (Cl), fzerént (LI), péncék (LV), hátgeréncz (XX), megkémélli (CXVII) stb. e) Az a~o; o~a; o~u hangviszonyokra vonatkozólag is érdekes képet mutat a fordítás nyelve. Az a fonéma javára az o visszaszorulását hangsúlyos és hangsúlytalan helyzetekben egyaránt tapasztalhatjuk: ragyagnak (III), vakondak (XXVIII), agykaponya (XXXIX), álmád (XLI), baronálja, baronával (XLV), baglyákot (XLV), rakatt (LXV, fzalánnákot (LIII), partékáknak (LXXI), pakrocokkal (LXXII), barbély (LXXV), balha (LXXIX), moftaha (CXIX), vádalja (CXXIV), bajnakok (CXXXII), apoftal (CXLVII), állapat, ravátolo (fzókra való Layftrom), a Íq pohamak, az afztalnak, a' tálnak (a pohárnok, asztalnok. tálnok helyett) (CXXXVIII) stb. 157