Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Pelle B.—Jakab A.: Megjegyzések a tanárképző főiskolák geometria gya-korlatához

zióval történő szerkesztéseket, a pont, egyenes, kör képeinek gyakorlásával kezdjük, ezután térünk rá az összetett feladatokra (jellemző példákat az Apollónius-féle feladatokból válogathatunk). A feladatok sorrendjében is alkalmaznunk kell a fokozatosságot, mint módszertani elvet. Készítsük elő feladatok láncolatával az összetett feladatokat. h) Külső tényezők: A gyakorlás hosszúságában, eredményességében a zavaró zajok, zörejek, szellőztetés, megvilágítás, a gyakorló egészségi állapota stb. mind közrejátszhat. i) Az oktató tevékenysége: Az oktató nagy segítséget nyújthat a feladat megértése, a motiváció kialakítása, a fontos mozzanatok kiemelése, a hibák megmutatása, az eredmény értékelése stb. terén. Nagyon lényeges minden feladatot ilyen értelemben átgondolni. j) A transfer jelenség: A gyakorlati anyagok egyes részeinek kölcsönhatása lehet olyan, hogy az egyik készség kialakítása elősegíti egy másik tevékenység kidolgozását, vagy az egyik funkció begyakorlása a másikat akadályozza. Tehát a tudatosan felépített anyag nemcsak segítheti a további feladatok elvégzését, hanem akadályozhatja is. Sokszor előfordul egy-egy matematika példánál, hogy nem tudunk szabadulni egy gondolattól, erővel egy előbb alkalmazott eljárásmódot akarunk alkalmazni stb., és nem tudjuk a feladatot az adott szituációban kidolgozni. E gondolattól történő kikapcsolódás után azonban pillanatok alatt megtaláljuk a megoldást. Ezek arra figyelmeztetnek, hogy egy-két tapasztalatból még nem általánosíthatunk az egyén tudásszintjét, munkáját illetően. A reális képet az oktató és hallgató közötti szoros és állandó munkakapcsolat alakítja ki. Látható, hogy az önállóságra nevelésnek ezen területe igen sok lényeges mozzanatot tartogat az oktatónak és hallgatónak egyaránt. Csak ezek tudatos ismeretének birtokában végezhetünk tervszerű és eredményes munkát. 2. A készség kialakításának tárgyalása során már utaltunk az alkalmazások szerepére. Ennek jelentősége nagyobb, mint ahogyan azt az előző pontban kifejtettük. A matematika gyakorlatoknak lényeges alapkövetelménye, hogy egyes tárgykörökben (pl. fizika, kémia, műszaki ismeretek, továbbá a matematika különböző ágaiban) elmélyítse az elméleti tudást, kitérjen az általános és középiskolai matematika kapcsolatokra. Precízebbé kell tenni a különböző szaktárgyakban alkalmazott matematikai fogalmakat, tételeket. A matematika eredményeit alkalmazni kell az illető szakterület feladatainak megoldására. A matematika más ágainak eredményeit felhasználni a speciális gyakorlati témaköröknél (ez ismétlést is jelent). Ezek mind olyan követelmények, amelyekre a gyakorlatnak választ kell adni. Feladata tehát az oktatónak, hogy: — ismerje saját tárgyából azokat a területeket, amelyeket felhasználtak az egyes szaktárgyak, mielőtt azt a matematikai előadások tárgyalták volna. Azokat tudatosan emelje ki a gyakorlatok során; 116