Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)
TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái
A gyakorlás bizonyos mechanizmusok kiépítését szorgalmazza. Azonban minden gyakorlás csak akkor értékes, ha a megismert szabály ellenőrzése alapján járatja be a kívánt mechanizmust. Az utánzásra és egészen sztereotip kapcsolatokra épülő gyakorlás eredménye igen kétes értékű. A nevelőknek nem minden alap nélküli ez a panasza, hogy a tanulók nyelvtani ismeretei viszonylag zavarosabbak a felsőbb osztályokban mint az alsókban, még olyan területen is, amelyen korábban egészen biztosan tudtak tájékozódni. Ennek kétségtelen oka az, hogy a gyarapodó ismeretek nem szerveződnek egységes szemléletté és a műveletek nem integrálódnak eléggé, hanem igen sok esetben megmaradnak egyedi szeparáltságukban. Ez pedig abból is adódik, hogy a gyakorlás folyamatában egyre inkább elhomályosodik az a fogalmi ismeret, amelyre mindaddig gondosan figyelni kell, míg a gyakorlás műveleteinek helyes végzésében és alkalmazásában biztos tájékozottságra nem tettünk szert. Nem szorul bizonyításra az, hogy az ismeretek és a rájuk épülő műveletek nem külön-külön szerveződnek egységes feladatmegoldó képességgé, hanem csakis együtt, egymást támogatva és erősítve, illetve kiegészítve. A" szakmában jártasnál e tekintetben nem is lehet szeparáltság. A tanulónál azonban ez a veszély fennáll. Különösen akkor, ha maga az oktatás sem küzd elég erőteljesen ellene. [7] Ebben az esetben könnyen megszokja a tanuló azt, hogy idézgetéssel és találomra való keresgéléssel operáljon feladatmegoldásai közben. így idézgették a szabályokat a fent említett két felmérésünkben a tanulók és keresgéltek a kötőszavak között anélkül, hogy a mondatok közti mélyebb összefüggés keresése zavarta volna őket. Az idézgetés megy egy darabig. Az idézgetéssel is lehet boldogulni egy ideig. Addig, amíg — mondjuk — igen sok nem lesz a kötőszó. Sírva mentegette magát az egyik tanuló, hogy nem tudja kiválasztani a sok szabály közül azt, amire éppen most volna szükség. Egy másik kevésbé törekvő kisdiák pedig ezzel az indokolással tette túl magát helyesírásos sikertelenségein: „sok szabály sok hiba, kevés szabály kevés hiba". [8] Ha jól végezzük a gyakorlást, az mindenkor ismétlés is egyúttal. Végül is úgy tűnik, hogy nem gondolunk a szabályra. Aki úgy gyakorol, hogy közben elfelejti a szabályt, az ha „kátyúba jut, nem tud kievickélni belőle". A szabály segít át az ilyen nehézségeken. Természetesen nem csupán a szabály önmagában, hanem annak az útnak az ismeretével együtt, amellyel a szabályhoz eljutottunk, illetve azokkal (a tudat járatokkal együtt, amelyeket a szabály felfedezése folyamatában építgettünk ki. Az ismétlés és a gyakorlás tulajdonképpen ezeket erősíti, „járatja be" újból és újból, vagy legalábbis ez volna az ismétlés és gyakorlás együttes rendeltetése. A baj éppen az, hogy az oktatás gyakorlatában az ismétlés és a gyakorlás ilyen tendenciájú egysége, mint elv és törvény nem elég meghatározó tényező. De tán még ennél is homályosabb annak az igen fontos fejlődést meghatározó tényezőnek az ismerete, hogy az ismétlésnek és a gyakorlásit)
