Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Szép Beáta: A gazdasági-jogi szakfordítás problematikája

A gazdasági-jogi szakfordítás problematikája 323 köznyelvtől? Mi alapján tehetünk különbségeket egy szaknyelv esetében akár a köznyelvtől, akár más szaknyelvektől? Mondhatjuk-e, hogy csupán szókészletbeli sajátosságokról lenne itt szó? A szaknyelv definiálását már számos esetben kísérelték meg, ezek részletes taglalásától itt eltekintünk (vö. Kurtán [2003] 39-44. o.). Tanulmányunkban a szaknyelven Harris meghatározását vesszük alapul, aki a szaknyelvet alnyelvként definiálja. „Az alnyelvek olyan alrendszerek, amelyek a kommunikáció speciális területein megvalósítandó célok szerint választják ki a nyelvi eszközöket." (Kurtán [2003] 40. o.) Az eszközök kiválasztása tehát vonatkozik egyfelől a rendelkezésre álló elemek tárházára, másfelől pedig ezen elemek alkalmazására. Megállapítható, hogy az alnyelvek a köznyelvi nyelvhasználattól nem csupán szóhasználatukban térnek el, de szintaktikai különbözőségeket is mutathatnak, olykor akár olyan nyelvtani szabályokat is tetten érhetünk bennük, amelyek a köznyelvre nem jellemzők. Ezen túlmenően elmondhatjuk, hogy az alnyelvek „elkülöníthetők a köznyelvtől és más alnyelvektől a szöveg szerzőjének szándéka, az üzenet célja, tartalma és témája alapján" (Kurtán [2003] 41.0.). A szaknyelvi kommunikációs szituáció szereplői - az adó és a vevő - szempontjából - három esetet különböztethetünk meg: a) szakember - szakember, b) szakember - laikus, c) laikus - laikus közötti kommunikációt. A jog olyan terület, amelyben mindhárom kommunikációs szituáció előfordul (Szabari [1996] 116. o.). A fordítás sikerességét szem előtt tartva rendkívül lényeges, hogy az adott kommunikációs aktus milyen szituációban zajlik. Az ipari környezetben a szakfordítás készítőjének tehát a speciális nyelvi eszközökkel és a szaknyelvre, mint al nyelvre vonatkozó törvényszerűségekkel kell tisztában lenni ahhoz, hogy megfeleljen a kommunikáció szereplői (szerző, olvasó vagy megbízó) elvárásainak, vagyis hogy megfelelő színvonalú szakfordítást készíthessen. Ehhez azonban minden esetben szükség van még a szerző szándékának, az üzenet céljának, tartalmának és témájának alapos és pontos ismeretére, amely első látásra talán evidenciának tűnik, ám ha közelebbről szemügyre vesszük ezeket, láthatjuk, hogy a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Míg a legtöbb esetben a szerző szándéka világos, a másik két tényező tisztázása már korántsem ilyen egyszerű kérdés. Erre térünk ki az alábbiakban. 2.1.1. Az üzenet célja Az ipari környezetben való fordítás esetében a kommunikációs szereplők közül nagy szerepe van a megbízóknak (pl. fordítóirodák). Ok a felelősek azért, hogy a megfelelő színvonalú szakfordítás elkészítése érdekében a fordító pontosan tisztában legyen az üzenet céljával. A gyakorlatban azonban ez sok esetben nem így működik: a megbízó nem szereti ezt a fordítóval közölni, félve attól, hogy ha esetlegesen a fordító tudomására jut az üzenet célja, s ezzel a szerző kiléte, a későbbiekben személyesen, a megbízó igénybevétele nélkül jut további fordítási megbízásokhoz. Ezért aztán előfordul, hogy a tapasztalatlan fordító félreértelmezi, vagy nem is veszi kellőképpen figyelembe az üzenet célját, és habár nyelvileg „tökéletes" fordítást készít,