Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Szlávik János: Versenyképesség - fenntartható régió

Versenyképesség - fenntartható régió 9 pedig balra forgatja, de a forgatás abszolút értéke megint csak teljesen azonos. Bár a kép és a vele fedésbe nem hozható tükörkép változat mindössze egyetlen tulajdonságban különbözik, a természetben mégis majdnem kizárólag csak az egyik forma fordul elő. Ezért egy gyógyszer biológiai hatása nagymértékben függhet attól, hogy az élő testbe a képet vagy a tükörképet visszük-e be, ez akár élet vagy halál kérdése is lehet" (Szántay Cs. [2004.] 1. o.). Szántay Csaba kezdte ezekkel a gondolatokkal az előadását a Mindentudás Egyeteme 2004. őszi kurzusán. Ennek kapcsán merült fel bennem az a gondolat, hogy a gazdasági vizsgálatok során is hasonló jelenséget tapasztalunk, amikor pl. a GDP egyes egységeit elemezzük. A gazdaság mérésére szolgáló pénzegységek (legyen az forint, dollár, vagy akár euró) mögött ugyanis olyan eltérő javak és szolgáltatások vannak, amelyek közül egyesek az életet szolgálják, míg mások akár halálhoz is vezethetnek. Ugyanakkor a dolgok nagyságát és növekedését mérő mutatók, mindenekelőtt a Bruttó Hazai Termék (GDP), ezt a különbséget már teljesen eltakarják, sőt azt sugallják, mintha minden GDP egység csak a jót az életet, a fenntarthatóságot szolgálná. Ily módon válik önmagáért való céllá a GDP növekedése. A GDP-statisztikákban kifejeződő növekedési ráta túlértékeli a jóléti fejlődést. Lényeges ennek a döntéshozatalra gyakorolt negatív hatása. Aligha vitatható ugyanis, hogy a kormányok prioritást adnak olyan beavatkozásoknak, amelyek előmozdítják a gazdasági növekedést. Ha azonban a gazdasági növekedést, annak káros környezeti hatásai nélkül értékeljük, akkor éles ellentmondás jön létre a gazdaságpolitika és a társadalmi elvárások között. A reális ítéletalkotáshoz ugyanis tudnunk kellene, hogy a bruttó hazai termék mekkora hányadának kell fedeznie a gazdasági tevékenység okozta károkat és veszteségeket, és helyettesíteni azon környezeti funkciókat, amelyek azelőtt ráfordítás nélkül rendelkezésre álltak, pl. a természet öntisztuló képessége jóvoltából. Tisztában kellene lennünk azzal is, hogy milyen mértékben fognak visszafordíthatatlanul károsodni a termelési folyamat eredményeként a megújuló erőforrások. Hasznosulhatnak-e ezek gazdaságilag kielégítő módon vagy csak ökológiai fejlesztési intézkedésekkel képesek bővülni? A nem megújuló erőforrásokkal kapcsolatban ismernünk kellene, hogy milyen vonzatai vannak a termelésnek, és milyen szerepe van az újbóli hasznosításnak (recirkuláltatásnak), és mekkora a termelés okozta környezeti kár? 3. Közjó vagy közrossz (Mit mutatnak a görbék?) A közgazdaságtudomány fő iránya még ma sem ismeri fel és ismeri el a gazdaság „királis" sajátosságait és feltételezi, hogy minden előállított jószág jó irányba „forgat", azaz a jólétet szolgálja. Pigou 1920-ban az Economics of Welfare (A jólét gazdaságtana) című munkájában az externáliák

2 szemszögéből utalt erre az ellentmondásra. Mintegy felismerve a gazdaságban rejlő „királis" összefüggéseket, felhívja a figyelmet arra, hogy ha a tevékenységünket változatlan formában folytatjuk, és 2 „Externália - külső hatás - egy személy vagy vállalat törvényes tevékenységének véletlen mellékhatása egy másik személy vagy vállalat profitjára, illetve jóléti szintjére". (Mishan 137. o.)