Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2005. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 32)

Hollóné Kacsó Erzsébet: Vállalkozások finanszírozásának kérdései az EU-csatlakozás kapcsán

nagyvállalati körben, amely a forrásszerzés más, esetenként hatékonyabb eszközeivel is élhetett volna. 2.3. „Hiányzó láncszem": a kötvényfinanszírozás A magyar vállalatok és az EU-ban működő vállalkozások finanszírozási struktúrájának összehasonlítása során látható volt, hogy a kötvényekkel való finanszírozás nem szerepel kimutatható nagyságrendben a magyar cégek idegen forrásai között. Magyarországon -ellentétben a térség több országával - a kötvények jelentősége máig elhanyagolható a cégek finanszírozásában, annak ellenére, hogy tőkepiacunkat a régió legfejlettebbjei között tartják számon. A magyar kötvénypiacot néhány kibocsátó nem túl jelentős volumenben piacra vitt kötvénye reprezentálja. 2000 végén a piacon lévő kötvények teljes állománya kb. 5000 milliárd Ft, amiből megközelítőleg 4%-ot (nem egészen 200 milliárd forintot) képviseltek a vállalati adósságpapírok. (Bank és Tőzsde 2001. június 22. p. 8.) A kötvényekkel való finanszírozás korlátai mind a kínálati, mind a keresleti oldalon kimutathatók. A kínálati oldalon, kibocsátók oldaláról egyik legfontosabb döntési szempont: a finanszírozási költség. Az elmélet szerint a vállalatok sokszor szívesebben fordulnak a közvetlen tőkepiaci finanszírozás felé, mivel innen alacsonyabb költséggel tudnak forrást bevonni, valamint nem kerülnek alkupozícióba, mint esetenként a bankkal szemben. A magyar nagyvállalatok - a preferált ügyfelekként korábban leírtak szerint -, kedvező feltételek mellett tudtak banki hitelt felvenni. Ugyanakkor a kötvénykibocsátás kibocsátás fix költségei magasak - például a nyilvánosság felé a tájékoztatási kötelezettségből eredő költségek, reklámtevékenység, forgalmazói jutalék, hitelminősítési, engedélyezési díjak „ezért 300 milliónál kisebb összegben nem éri meg kötvényt piacra dobni" (Bank és tőzsde 2000. december 15 p. 8-9.) A keresleti oldalon, a befektetők döntéseik során az alapvető tankönyvi tétel szerint a hozam, kockázat és likviditás szempontrendszereit veszik figyelembe. A hozam-kockázati jellemzőket együttesen mérlegelve a részvényeknél hagyományosan alacsonyabb kockázatot megtestesítő kötvények iránt a konzervatívabb elsősorban intézményi befektetők (befektetési és nyugdíjalapok, biztosítók) mutatnak érdeklődést. A vállalati kötvények iránt viszonylag alacsony intézményi keresletnek több egymással összefüggő oka azonosítható. Az államháztartás finanszírozása céljából kibocsátott állampapírok „kiszorító hatása" kimutatható az elmúlt közel másfél évtizedes periódusban, részben a nagy volumenük, részben a kockázatosabb befektetésekhez viszonyított relatíve magas hozamuk miatt. Az állampapírok kiszorító hatását 99