Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Baka István: Rachmaninov zongorája
Baka István versei 7 A virradatot véresre vakartam Az én sebemből fröccsent fény az égre Negyvenhat évem priccsén kitakarva Fekszem s a kürtök riadójelére Várok s vezényszavakra nyergelj! lóra! Fölébred újra álmából a század Kardot ragad s a menny Napóleonja Megfut előlünk nyakában lába Mint aranyórát elveszti a Holdat Mint aranytallér elgurul a Nap S megtorpannak a csontlovak s a holtak Csillagkép-csatarendbe állanak S feltündököl akár egy generális Rendjellel tűzdelt zubbonya az ég Fogd obsitod vitéz Joannes Háry Időd kitelt meséidből elég Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábom Meglóbál most és fejjel lefelé A Nixbe ejt le prüsszentő halálom RACHMANINOV ZONGORÁJA OOPTEnbAHO PAXMAHHHOBA Hó és üszők hó és üszők A zongorád te száműzött Oroszhon tüllök tükrök és Vad vodkabűz vak szívlövés
