Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Baka István: Háry János búcsúpohara
6 Új Dunatáj »2015.3-4. szám Hová robog ez a vonat ki tudja az állomások régen elmaradtak megfulladok de zárva minden ablak robogunk a földsűrű éjszakába a záporba holtak zilált hajába szikra száll vagy széttúrt csontok szilánkja ki tudja istenem ki tudja s ki tudja hogy kik ülnek itt velem mint röntgenképen áttetszik az arcuk hol szálltak fel s mért nem szól senki sem csak mosolyognak s áttetsző kezükben fojtó illatú súlyos koszorúk ki tudja hogy a vonat hova fut meddig fúródik a párnás sötétbe mint rozsdás szög a Krisztus tenyerébe talán aludni kellene igen nem tarthat már nagyon soká az út hamarosan megérkezem HÁRY JÁNOS BÚCSÚPOHARA Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábom Most engem lóbál fejjel lefelé A Nixtől prüsszentésnyire halálom A Hajnalcsillag csákómon a gomb Ragyog fölöttem kőporral sikálva Hej bolhaként elugráló napok Viszket az egész Mindenség-kaszárnya
