Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 3-4. szám - Szabó Tamás: A jogi kultúrtörténeti, a jogi néprajzi kutatások új eredményei
Szabó Tamás • Ajogi kultúrtörténeti, a jogi néprajzi kutatások... 71 hogy a magyar jogi néprajz jeles képviselőjének tekintett Tárkány Szűcs Ernő nemzetközi tudósi portréja is kirajzolódjon (Bognár Szabina: Tárkány Szűcs Ernő jogi néprajzi kutatásai és a nemzetközi néprajztudomány). Nagy Janka Teodóra, a PTE IGYKfőiskolai tanára, a kutatócsoport elnöke már korábbi publikációiban is célul tűzte Tárkány Szűcs Ernő kutatási eredményeinek interdiszciplináris megismertetését, újraértelmezését és új kutatási eredményekkel gazdagítását. A kötetben Tárkány Szűcs Ernő a magyar jogi néprajz kutatástörténetében kirajzolódó szerepének, feladatvállalásainak áttekintésére vállalkozott. Arra, hogy új forrásokra is alapozva meghatározza Tárkány Szűcs kutatóként, tudományszervezőként és teoretikusként megfogalmazott, teljes hittel és tudással megélt, ma több tudományterület számára is nélkülözhetetlenné vált „híd-szerepét” mind térben, mind időben (Nagy Janka Teodóra: A „hídszerep” értelmezési lehetőségei Tárkány Szűcs Ernő életművében). Kajtár István jogtörténész professzor a jogi kultúrtörténet, mint önálló kutatási terület első hazai publikálója a pécsi iskola, „a jogi kultúrtörténet pécsi műhelyének” elsősorban kutatási eredményekben megnyilvánuló tevékenységét mutatja be a kutatástörténet számára is csemegéket tartogató tanulmányában (Kajtár István: Ajogi kultúrtörténet a pécsi műhelyben). A tanulmánykötet második része a kutatói életmű utóéletéből, hatásaiból ad ízelítőt. Béli Gábor, a PTE AJK Jogtörténeti tanszékének vezetője a XVIII. századi dél-dunántúli büntetőügyek jogi néprajzi vonatkozásait vizsgálja lenyűgöző levéltári forrásismerettel (Béli Gábor: XVIII. századi dél-dunántúli büntetőügyek jogi néprajzi vonatkozásai). Homoki-Nagy Mária, a Szegedi Tudományegyetem ÁJK Jogtörténeti tanszékvezető professzorasszonya a dél-alföldi levéltári forráskutatások során szerzett évtizedes kutatói tapasztalatait osztja meg (Homoki-Nagy Mária: Kutatói tapasztalatok a jogtörténet és a néprajz tudományának határán). Bárth János, a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékének címzetes docense, a Bács- Kiskun Megyei Múzeum nyugalmazott igazgatója vérbeli etnográfusként évtizedes terepmunkái, elsősorban erdélyi gyűjtésének jogi néprajzi vonatkozású eredményeiből válogat (Bárth János: Erdélyi település- és társadalomnéprajzi kutatásaim jogi néprajzi vonatkozásai). Gelencsér József, a Nyugat-Magyarországi Egyetem címzetes docense maga is a kutatóvá nevelődés egyik alappilléréről ír tanulmányában: a motivációról. Tárkány Szűcs Ernőhöz kapcsolódó emlékét, személyes motivációját osztja meg az olvasóval - azon gazdag kutatási eredmények mellett, amelyek több évtizedes jogi néprajzi pályáját jelzik a Káli-medencében (Gelencsér József: „...hogy talán kedvet kap a jogi népszokások kutatására is”). Petercsák Tivadar, az Eszterházy Károly Főiskola professzora, az egri múzeum nyugalmazott igazgatója az igényes publikálás
