Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 3-4. szám - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Egy szekszárdi asztalos dinasztia: a "Theisz-család"

66

Új Dunatáj »2015.3-4. szám

mellett. Mire a gépeket felújította, fordult egyet a világ: „ipari kuláknak” nyilvánították és 1949-ben apja műhelyével együtt az övét is államosították. Barátjával, Csengelyi Istvánnal 1949. novembertől 1950. március elsejéig szőlőt forgattak, erdőt irtottak, disznót vágtak, hogy valahogy megéljenek. Végül - felsőfokú végzettségére való tekintettel! - 1950. március 1-én felvették asztalossegédnek volt saját műhelyébe. Ezekben a bizonytalan években talált rá a szerelem: 1950 áprilisában feleségül vette Csötönyi Zsófiát, akinek édesapja szekszárdi ácsmester volt. György fiuk (1952) a családi hagyományt megtörve nem vitte tovább az asztalos szakmát, ma gimnáziumi tanárként dolgozik Székesfehérváron. Leányuk, Aranka (1953) óvónő lett, fejlesztő pedagógusként dolgozik és családjával ma is Szekszárdon él. Mindkettőjüknek két-két fiúgyermeke született.

A Mérey utcai ház lebontása után a család a Nefelejcs utcában építkezett. Theisz Lőrinc György, a szekszárdiak „Gyuri bácsija” nem a múltat siratta, hanem a jövő éltette: tervei és az építkezés. Reggel hattól délután kettőig a Bútoripari Vállalatnál dolgozott, majd vejével, Botos Jánossal otthon folytatták azt. Az építkezésen ő volt a szakmunkás, János a segéd. A munka változatosan alakult: kőműves-, ács-, állványozó-, tetőfedő-, üveges-, vas-, famunka vagy betonozás, ajtó-, ablakkészítésiú Több mint három évig minden napra jutott valami új feladat és Gyuri bácsi élvezte, hogy mindent meg tudott csinálni: még a több mint 12.600 darabból álló parkettát is maga készítette. A férfiak felépítették a házat, az asszonyok pedig otthont teremtettek benne...

Apjához hasonlóan az ő életét is a munka és a család mellett a zene tette teljessé. Alapító tagja volt a Madrigál kórusnak, amellyel bejárta Európát. O volt az, aki minden próbán ott volt és négy évtized alatt mindössze három alkalommal hiányzott fellépésről: egyszer amikor légoltalmi szolgálatban volt (1968), egyszer felesége kórházban töltött utolsó napjai alatt mulasztotta el, egyszer pedig akkor volt igazoltan távol, amikor a Pro Űrbe díjat vette át (1995) - és az ünnepségen éppen az ő tiszteletére énekelt a kórus. Szekszárd város aranykönyve egyébként nemcsak Theisz Lőrinc György nevét, de keze vonását is őrzi. A fából készített díszes borítóhoz nagy gonddal saját kezűleg vágta ki, domborította az ezüstkapcsokat.

Nyugdíjasként még egy évtizedig visszajárt dolgozni a Bútoripari Vállalathoz, miközben egyre többet foglalkozott bútorrestaurálással, hangszerjavítással is. Sokat segített a fajátékokhoz vonzódó gépész unokaöccs, Kelle Antal Münchenben, New Yorkban, Berlinben és Dániában kiállított fejlesztő játékainak megvalósulásában is.

Theisz Lőrinc már nem élt, amikor fia hozzákezdett egyik legnagyobb munkájához: a szekszárdi evangélikus templom orgonájának felújításához. A teljesen tönk-