Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Gacsályi József: Laudáció Kis Pál István Mészöly-plakettjének átadásakor

Gacsályi József LAUDÁCIÓ KIS PÁL ISTVÁN MÉSZÖLY-PLAKETTJÉNEK ÁTADÁSAKOR Tisztelt Ünneplő Közönség! Kis Pál István nem Szekszárdon született. Csepelről jött ide. Arról a Csepelről, amit a nyolcvanas évekre sikerült teljesen tönkre tennie egy alig prosperáló, végnapjait élő, bukásba botló társadalmi formációnak. Ahogy ő írja élete indulását: „Buda­pesten, pontosabban annak peremén, Csepelen születtem 1951. január 12-én. Az elektroműszerészettől a bölcsészdiplomáig (ELTE magyar-népművelés), a gyári munkástól a középiskolai tanárig - gyakran nem is egészen kényszerű - vargabetűk jellemzik pályámat.” Tehát a jó sorsa Kis Pál Istvánt Szekszárdra hozta. Szekszárdi harangok című szonettjében így fogalmazta meg azt, ami benne lejátszódott ma­gánhonfoglalása idején: „Azt hittem már végképp árvaságra vagyok, elhagytak az egek, s elhagytak a végső fohásszal hitüket felhőkbe vetélő feketékbe hulló, fehérlő angyalok...” Azért mondom, hogy jó sorsa, mert gyökeresen más élet, más ritmus, más men­talitás fogadta, de ez a változás mégsem kötelezte arra, hogy régi énjét feladja. így történt, hogy a pesti ember (aki mégsem volt igazán fővárosi, hanem csepeli) más szemmel kezdte el figyelni azt a kisvárost, amelyet mi megszoktunk, amelynek rész­letei mellett mi úgy mentünk el, hogy oda sem vetettük már a tekintetünket a fon­tosabb látványokra. Kis Pál István azonban felfigyelt értékeinkre, és ahogy egyre inkább szekszárdi­vá vált, nemcsak figyelmünkbe ajánlotta ezeket, hanem tevékenyen hozta elénk az élő, (akkor még élő) lehető példaképek egész sorsát. A más tájakat is bejárt ember szemével vette észre ennek a városnak kulturális gazdagságát, azt, hogy világra szóló borai mellett vannak világra szóló irodalmi egyéniségei, akik érdemesek arra, hogy belehelyezzük őket jelenünk és múltunk tudatába. És - épülésünkre - megfogalma­zódott az a gondolat, hogy a legnagyobbakról portrét kellene készíteni, megőrizve élő arcukat azok számára, akik Szekszárdot, Tolna megyét a magukénak érzik és vallják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom