Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Molnár Márkó - Pogány Dániel: Az élvezet nélküli játék és a ludológia
72 Új Dunatáj • 2014.1. szám Újfajta szimulációs és játékmeneti módszerek bevezetésével igyekeznek a készítők jobban elvarázsolni a játékost, így „beszippantva” a játék világába. Sőt, ezen a téren egyfajta folyamatos fejlődést is megtapasztalhatunk. A videojátékok kezdeti szakaszában a játékok irányítása meglehetősen egyszerű volt, köszönhetően a gyenge periférikus ellátottságnak, vagyis, hogy egy joystickon kívül nem igazán volt más a játékos keze ügyében. Később, ahogy megjelentek a gamepadek, billentyűzetek, egerek, úgy az irányítás is gyorsan bonyolódott. Ez oda vezetett, hogy a legtöbb játék csupán a nehézkes irányítás miatt okozott a játékosoknak kihívást, ez azonban kizökkenthette őket a szerepből. Ennek okán a játékokat a 2010-es évekre erősen leegyszerűsítették a szimuláció tekintetében. Létrehoztak újfajta szimulációs módszereket is, melyekkel képesek voltak szimulációs narratívát a fix narratívával időlegesen egy-egy jelenet erejéig egybeolvasztani, vagyis: QTE-t, azaz a quick time event, mikor egy animációs átvezető közben megjelenik irányító perifériánk egyik gombja, s ha idejében lenyomtuk, karakterünk sikeresen átvészeli az adott helyzetet, ellenkező esetben kénytelenek vagyunk újrakezdeni. Ennek a kicsúcsosodása a várhatóan az ide év végén megjelenő Oculus Rift lesz, mely egy, a játékos fejéhez rögzített, virtuális valóságot ábrázoló kivetítő. Lényegében Oculus Rifi
