Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Szénási Zoltán: "Kell az áldozat!" - megjegyzések Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolattörténetének utolsó fejezetéhez
Szénási Zoltán • „Kell az áldozat! 53 Igaza lehet Beney Zsuzsának abban is: „Radnóti soha nem kerül közelebb ősei hitéhez, s ami legalább ennyire fontos: ősei látásmódjához, mint ebben a költeményben” 21, a prófétai-költői düh mégis mintha a krisztusi ország eljövetelének hitében oldódna fel. Radnóti költészetének hatástörténete talán nem olyan produktív ma, mint más kor- és nemzedéktársáé, de annál is inkább figyelemre méltó, hogy egy olyan költő, Kemény István versében idéződik meg szövegszerűen, akinek lírájára egyébként nem jellemőzek a posztmodern irodalom intertextuális játékai, s akinek ironikusgroteszk költői világában rendkívül erőteljesen fogalmazódik meg a világban működő gonosz problematikája: És hagyjuk ezt a kocsmát Shakespeare korával együtt, És induljunk előre, vagy egész vissza menjünk, Előre tegnap estig, vagy vissza Káinig, Ki így nyelvelt az Úrral egyes rabbik szerint: „Se törvény nincs, se bíró!” Vagyis mindent szabad, S azóta kóborolnak e megvadult szavak. A gyilkos, hogyha büszkén főikéi és újra lépked, Ártatlan lesz majd másutt, mert gömbölyű a lélek. {Epilógus) Az ártatlanok szenvedése a felvilágosodás óta újra és újra próbára teszi a teológiát, a teodícea kereszténység előtti problémája folyamatosan új válaszra kényszeríti: a világban lévő rossz tapasztalata nem függeszti-e fel a végtelenül tökéletes Isten létébe vetett hitbeli meggyőződést. Minden korábbinál nagyobb kihívás elé állította a modern teológiát Auschwitz szörnyűségének tapasztalata, mely nem hagyja érintetlenül a jelenkori teológia logoszát sem. Véleményem szerint a legrelevánsabb választ erre a kérdésre a kortárs teológiából a Johan Baptist Metz által képviselt politikai teológia adta, mely oly módon igyekszik biztosítani a kereszténység párbeszédképességét, hogy - Auschwitz történelmi tapasztalatát a teológiai beszéd számára radikalizálva - korunk „kulturális amnéziájával” és az egyház szenvedés iránti érzéketlenségével, illetve a szenvedés posztmodern esztétizálásával szemben a szenvedők tekintélyére alapozott memoria passionis követelményét állítja saját teológiájának 21 Beney Zsuzsa, Radnóti angyalai = B. Zs., Az elérhetetlen jelentés I.: Irodalmi esszék, szerk. Daróczi Anikó, Bp., Gondolat, 2010,312.
