Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Szénási Zoltán: "Kell az áldozat!" - megjegyzések Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolattörténetének utolsó fejezetéhez
Szénási Zoltán • „Kell az áldozat! 45 vány kapcsolat egyre személyesebb emberi viszonnyá alakulását, s kiemeli: Síknak szerepe lehetett Radnóti klasszicizáló fordulatában is.3 Kötődésüket minden bizonnyal erősítette hasonló nemzeti és politikai identitásképletük. Bizonyos értelemben ugyanis mindketten határhelyzetben voltak. Baloldaliság és kereszténység összehangolása Radnóti esetében sem volt problémamentes, Sík viszont bizonyos értelemben nála is ellentmondásosabb helyzetben volt. Annak ellenére, hogy szerzetestanárként, irodalmárként, cserkészvezetőként a két világháború közötti ún. „keresztény kurzus” elismert alakja volt, élete már a harmincas évek vége előtt rejtett ellentmondások között folyt. 1931 decemberében Radnóti Gyarmati Fanninak írt levelében beszámol egy professzorával folytatott beszélgetésről, melyben Sík keserűen vall saját helyzetéről: „Én itt vagyok két szakadék között. A paptársaim utálnak, mert baloldali vagyok és Lukács Györgyöt a volt népbiztost hirdetem a katedrán a legnagyobb magyar esztétának és a modern irodalmat adom le; maguk! maguknak pedig csuhás vagyok”4 Sík Sándor és Radnóti Miklós egyaránt asszimiláns zsidó családból származtak. E hasonlóság ellenére azonban, túl az élettörténetek lényegesen eltérő végkifejletén, identitástudatukat tekintve fontos különbségeket is találhatunk. Sík Sándor esetében ugyanis a gyermekkorától kialakított vallási és nemzeti identitástudat a második világháború és az azzal összefüggő események hatására válságba került ugyan, pályája azonban 1945 után - idővel a politikai hatalom által leszűkített és szabályozott térben is - háború előtti szellemben folytatódott. Radnóti identitásképlete eltér ettől, s nemcsak az erőszakos halál életpályát korán lezáró ténye miatt, hanem a Síkétól eltérő szocializációja miatt is. Az ő esetében zsidó származásának és választott katolikus magyarságának feszültségében formálódó önazonosságtudata sokkal inkább egy olyan identitásalakzatként írható le, melyet döntően meghatároztak az asszimiláció során felszínre kerülő ellentmondások és feszültségek. Radnótit és Síkot egyaránt érzékenyen érintette a korabeli politikai antiszemitizmus, a zsidótörvények - bár nem egyformán vonatkoztak rájuk - társadalmi diszkriminációt és folyamatos fizikai fenyegetést jelentettek mindkettejük számára. A magyarzsidó fogalompár szinonimájaként volt értendő a két világháború között a keresztény-zsidó, eredendően vallási tartalmú szópár, s ennek köszönhetően a történeti, nyelvi és kulturális közösségként értett nemzeti identitással szorosan összekapcsolódott, időnként összekeveredett a vallási közösséghez történő tartozásból fakadó 3 Ferencz Győző, Radnóti Miklós élete és költészete, i. m., 181. 4 idézi Ferencz Győző, Radnóti Miklós élete és költészete, i. m., 176.
