Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Valachi Anna: Korai ellenszenvek - kései belátások: Radnóti Miklós ambivalens kötődései József Attilához, Juhász Gyulához és Babits Mihályhoz
Valachi Anna • Korai ellenszenvek 29 Tavasz van és a fényes mély Tisza Tovább folyik, s árad tovább a fénytelen Nyomortanyáidon; nem változott Mióta fóldbetettek semmisem: Akárha élnél, úgy vonul a felleg S fehér virágban álló fák felől Az illatok éjente útra kelnek. [Radnóti Miklós: Elégia Juhász Gyula halálára. 1937. május] A nekrológvers írója - bár nem szándékosan - akaratlanul elárulta, milyen kevésre értékelte Szeged nagy költőjének életművét. Hiszen mit is írt? Juhász nem hagyott nyomot maga után, s az élet ugyanúgy folytatódik nélküle, mint amikor még testi mivoltában jelen volt. Kegyetlen elszólásnak tarthatnánk a vers utolsó strófáját, ha szerzője nem gondolta volna véresen komolyan, amit írt. 5. Ám Radnótira ezentúl még két temetés várt - és ezek jóval mélyebben érintették, mint a szegedi költő halála. Juhász öngyilkossága után kilenc hónappal, 1937. december 3-án József Attila vetett véget az életének. O kíméletlenebb, de biztosabb halálnemet választott, mint mestere, aki sokadik kísérlete után, nyugtató gyógyszer túladagolásával ölte meg magát. A szellemi apa által jósolt „magasból” már a „mélybe” induló József Attila ezúttal biztosra ment a szárszói pályaudvaron: a rövid szenvedés nem volt túl nagy ár számára az örök nyugalomért. De hogyan reagált Radnóti József Attila halálára? A Cserépfalvi kiadásában megjelent Galamb Ödön-kötet utószavában51 tökéletes irodalmi metaforaként ugyanazt írta meg, mint amit mindenki érzett, aki az állandóan vitát provokáló, önnön véleményét kizárólagosnak tekintő, agresszívan társalkodó József Attila hétköznapi lényéről vélekedett. Már fiatal korában, 1926. 51 Galamb, 107-113.
