Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Radnóti Miklós: Ó, régi börtönök
Radnóti Miklós versei 13 Nyúzd meg magad, hiszen bolond, ki bőrével, mint börtönével henceg. Csak látszat rajtad az, no itt a kés, nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!” S az asztalon felébredt s villogott a kés. 1943. augusztus 4. Ó, RÉGI BÖRTÖNÖK O, régi börtönök nyugalma, szép és régimódi szenvedés, halál költőhalál, fennkölt és hősi kép, tagolt beszéd, mely hallgatót talál, - mily messzi már. A semmiségbe lép, ki most mozdulni mer. A köd szitál. A valóság, mint megrepedt cserép, nem tart már formát és csak arra vár, hogy szétdobhassa rossz szilánkjait. Mi lesz most azzal, aki míg csak él, amíg csak élhet, formában beszél s arról, mi van, - ítélni így tanít. S tanítna még. De minden szétesett. Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet. 1944. március 27.
