Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Radnóti Miklós: Istenhegyi kert
Radnóti Miklós versei 7 S mint hegyi fák ágaiból hajnalra kicsúszik az új ág, úgy belőlem is vadgalambhangu versekben csúszik ki érettük a sírás. 3 És mindennap újszülött borzalommal élek s oly nyugtalanul. Szeretőm karolásához is gond íze járul s egyre vadabb bennem a szomorúság. De néha azért ő, ha azt hiszi nem veszem észre, titkon hisz egy istent és ahhoz imádkozik értem. 1933. július 30. ISTENHEGYI KERT A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
