Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)

14

Új Dunatáj • 2014.1. szám

Abban az időben napjában legalább tíz-húszezer bejáró munkás zúdult végig a városon. Alig lehetett férni tőlük az utcákon. Jöttek a falvak számkivetettjeiként, akiket a téeszek tagosítottak ki földjeikről. Másokat a pénzkeresés lehetősége indított útnak. Zsúfolásig megteltek reggel a vonatok, buszok, a loholó munkára bevetett sorsúak tódultak befelé a gyártelepek kapuin, hogy azután délután, estefelé bumlizzanak hazafelé. Előtte azonban még le kellett ereszteni egy-két pohár sört.

Fizetéskor többet is.

S ha ők el is mentek, maradtak a lődörgő suhancok, szédelgői a városnak, munkásszállók lakói, akik hetente-kéthetente keveredtek csak haza. Műszak után hol kötöttek ki sokszor? Ezekben az ember-süllyesztőben, kuka-bárok előtt, sarki talponállókban: az alkohol áldozatai közé besorakozva.

Áldozattá én is válhattam volna, ha nem is az alkoholnak. Az egyik alkalommal fiatal cigányasszony szemelt ki magának:- Jó kis szex nem kell az úrnak? - szólított meg.

Még csak az hiányzott volna! A nő hozzátartozói - lehettek vagy négyen-öten - azt a kis pénzem, ami a zsebemben szorongott, elvegyék tőlem? Körbe fognak, s jó, ha épp bőrrel megúsznám a kalandot.- Menjünk innen haza - ajánlottam magunknak -, jobban járunk.

így volt ezzel Guszti is.

Bosszút is állhat, amiért visszautasítottam. Csak szólnia kell, s a harmadik asztalnál ülő fajtabélijei le is csaphatnak rám. Megrágalmazva, hogy nem ő, hanem én tettem ajánlatot a neki. Szemtelenkedtem vele.

Tűnjünk innen kifelé, mint füst a kéményen!

Különben is vár otthon a munka, a parkettát felkaparni. Akkor már ennél a munkánál tartottunk. Tíz percre ugrottunk csak el otthonról, ideje letudni a visszautat.

A városi tanács két hónapja sincs, hogy kiutalta a lakást. Egy szobásat, amihez tartozott egyvalamikori cselédszoba (lépni csak egyet lehetett benne, a másodikra már nem volt hely), valamint konyhát, fürdőszobát lehetett még találni benne, füstös falakkal, hámlott festékű piszkos ablakokkal, ajtókkal, meghajlott deszkapadlóval. Az előző lakók, akik elbútoroztak máshová, alaposan lepusztították. De nem baj, lakás ez is, mégse albérlet, rendbe lehet tenni. Csak idő kell. S pénz, ami nincs.

A legnagyobb gondot egyelőre a deszkapadló okozta, ami nem az egész szoba földjét takarta, hanem csak a felét, a többi részére régi, rossz parketta volt lerakva. Ez, ahogy van, így nem maradhat.