Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Jankovits László: Alatta vagy fölötte? Humanista viták a költészet allegórikus jelentéséről (előtanulmány)
62 Új Dunatáj • 2014.2. szám ródik? Csak találgatni tudunk. Szemeié esetében az istenségtől született és a villám porából feltámasztott gyermek lehet Krisztus analógiája - illetve nem, amint azt olvassuk. Az istenek asztalának esetében is ilyen paradox elutasítást látunk: a rejtett értelmet, amely bemutatásra és elutasításra kerül - a keresztény asztalnál, az oltárnál nincs helye a pogány istenek asztalára történő utalásnak. Második, utolsó példánk szövege a Függelék 6. pontjában olvasható. Sylvester János Újszövetség-fordításának arról a magyarázó részéről van szó, amelyben a „nem tulajdon jegyzísben vett igík” kerülnek tárgyalásra.17 Fordítsuk le a szövegben „elméjének éle” kifejezést: az acies mentis vagy acumen ingenii a platonikus hagyományban az intellektus azon képessége, amellyel értelmi eredetéhez a leginkább közel tud kerülni. Bartók István jóvoltából szótári-nyelvtani pontossággal tudjuk, hogy a „semmi nem egyéb, hanem” az egyenlőségjellel vagy a szótárakban a szó és fordítása közt található ponttal egyenlő. A lelís (Pirnát Antal óta tudjuk, az inventio)18 = magyar poesis. Ráadásul nem egyes kiválasztottak, hanem az egész magyar nép birtoka.19 Ha a boccacciói inventio poetica keretében nézzük, az Isten kebeléből származó, ezen a világon túlmutató és korábban nem hallott gondolatokat illendő szólepel alá rejtő magyar nép képződik meg előttünk. Itt kéne megállni, és elbliccelni a folytatást, az apologetikus részt. De nem tehetjük, mert részben magyarázza az előzőket. Ahogy Sylvester ki is mondja, példáról van szó. Fenséges dolog alávaló példájáról, retorikai műszóval élve egyenlőtlen példáról, exemplum imparvoi, még pontosabban arról az esetről, amikor kisebb dologgal példázunk nagyobbat (exemplum ex minőre ad maius). A tulajdon jegyzísű megállapítást nem tulajdon jegyzísű példa követi: az ganéjban aranyat keresek. Pirnát Antaltól20 tudjuk, hogy ez a Vergilius-életrajzokból származik, sőt azt is, hogy Sylvester korában a magyar nép „naponkíd való szólása” volt. Ezt most részben módosítani szeretném. Való igaz, hogy az első előfordulás a Vergilius-életrajzoké. A szólásnak azonban a latin hagyományban is van története, vannak változatai. Ezek egyike szóról szóra megegyezik azzal, amit Sylvesternél olvasunk. Mikor Vergilius Enniust, a régi és faragatlan költő-elődöt olvasta, és megkérdezték, mi dolga véle, így felelt: „aurum in stercore quaero”, a ganéban aranyat keresek. A történet e formáját Cassiodorusnál, a Tudnivalók az isteni és világi tudományokról első fe-17 Az átírt szöveg forrása: Új Testamentum magyar nyelven, ford. Sylvester János, Sárvár, 1541, ZZ/4/b. 18 Pirnát Antal, Balassi Bálint poétikája, Bp., Balassi, 1996 (Humanizmus és reformáció, 24), 9-12. 19 Erről az e dolgozatnak is teret adó szekszárdi konferencián Szentmártoni Szabó Géza beszélt előadásában. 20 Pirnát Antal, Balassi Bálint poétikája, i. m., 89,5. jegyz.
