Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Jankovits László: Alatta vagy fölötte? Humanista viták a költészet allegórikus jelentéséről (előtanulmány)
Jankovits László • Alatta vagy fölötte? 61 Ritoók Ágnes e számban olvasható írásából is tudható, Guarino az oktatás során élt az ókori fabulák rejtett jelentésének magyarázatával. Erről itt is szól. Ám levelében szóba sem kerül a rejtett jelentés és a Szentírás allegorikus beszédmódjának összehasonlítása. A költészet és (tegyük hozzá) a retorika ebben az értelmezésben igen hasznos eszköz, a válogatott mondanivaló is nagyrészt nyílt morális tanítás. A példák szaporíthatok - az érvelés fő pontjait szerettük volna fölvázolni. A hátralevő időben szeretnénk kitérni a magyar hagyományra. Mint annyi más esetben, itt is azt látjuk, hogy a szerzők nem újító helyzetben vannak, hanem átvesznek valamilyen hagyományt. Egy korábbi dolgozatban már szó esett a kérdés kapcsán Janus Pannonius Galeotto Marziót dicsérő verséről, arról, hogy az ott megjelenő „nescio quid tecti nectaris intus habet”, vagyis Galeotto költészete nem tudni milyen nektárt rejt magában. Lehet, hogy Guarino fenti levelének mérsékelt álláspontja is hozzájárult ahhoz, hogy a tanítvány néhány magyarországi vers - például az Ad animam suam vagy a mandulafa-vers - kivételével nem él az egész verset átszövő allegória eljárásával.15 Most két újabb példát említünk. Az egyik aló. század elejére vezet. Jacobus Piso első nyomtatásban megjelent munkája az a két ajánló epigramma, amelyet Ausonius Oratio matutinájának kiadása elé írt. A 4. századi költő és szónok-tanár verses imádsága az Ephemeris című, egy nap teendőinek leírását tartalmazó versciklus harmadik része, hajnali imádság. A második vers - címében is disztichon - jelentése nehezen fejthető fel: Non est in nostro Semeleia fabula versu, est sacra tardipedi mensa negata deo. (Versemben olyan mese, mint Szemeléé, nincs: olyan szent asztal van, amelyet megtagadnak a sánta lábú istentől.)16 Szemeié, Dionüszosz anyja abban leli halálát, hogy meggondolatlan kérésére Zeusz úgy egyesül vele, ahogy Hérával, s a belécsapó villámtól halálra pörkölődik. Héphaisztosz/Vulcanus, a sánta (tardipes) kovácsisten az Iliász I. énekéban jelenik meg az olümposzi istenek asztalánál, ott, ahol a civakodó istenségeket az asztal körül bicegve fakasztja kacajra. Mire utalhat mindez? Mi a rejtett jelentés, ami itt kizá-15 Jankovits László, Arsfingendi carminis = „Mielz vált mesure que nefait estultie": a hatvanéves Horváth Iván tiszteletére, szerk. Bartók István, al., Bp., Krónika Nova, 2008,144. 16 Ausonius, Oratio matutina ad omnipotentem Deum, ed. Jacobus Piso, Viennae, Zimmermann, 1502, A/1 /a.
