Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: A virágba borult mandulafa

Ritoókné Szalay Ágnes

A VIRÁGBA BORULT MANDULAFA1

„Február volt: harapós hideg, még kopárak a fák, fagyos reggeli dér borította a földet, mintha esett volna a hó [...] egy darabig mentünk tovább, s ím, egyszerre két magában álló, gyönyörű tölgyfa között, elénk tárult egy kicsiny templom, a Santa Maria degli Angeli, a Portiuncula. Ódon márványból építették, körötte két vagy három roskadozó cella, melyeket benőtt már a vadszőlő és a borostyán. És váratlanul - mert korábban nem vettük észre, s most úgy tűnt, mintha a templomból lépett volna ki a fogadásunkra - ott állott előttünk egy fiatal, virágba borult mandulafa.

Édes húgocskánk, mandulafácska - szólalt meg Ferenc, és széttárta karjait - felöltötted hát ékességedet. Megérkeztünk végre. De jó, hogy láthatunk. A fához lépett, és megsimogatta törzsét. - Áldott legyen a kéz, mely elültetett, áldott legyen a mandula, melyből kisarjadtál. Félelem nélkül mégy előttünk, kis húgom: elsőként mersz dacolni a téllel, elsőként virágzói. Egy napon, ha Isten úgy akarja, ide ülnek majd virágzó ágaid alá az első testvérek.”2

Nikosz Kazantzakisz (1883-1957) a messzi múltban találta meg azt, aki a mediterráneum évről évre megújuló és megünnepelt csodáját, e virágba borult mandulafát odahajló szeretetével örök emlékezetűvé tette. Kazantzakisz - ahogy máshol írja - a csodát maga is megtapasztalta. Fiatalon végig látogatta az Athosz-hegy bölcseit, hogy az őt foglalkoztató nagy kérdésekre választ találjon. Hiába. Végül, az előtte hirtelen virágba borult mandulafa látványán egyszerre minden megvilágosodott.3

A Via déllé Volte egymásra szorult házaiból kevés kilátás nyílt a ferrarai égboltra. Ezen az enyhe téli napon, egy a felső nyitott ablakban álló alak is inkább lefelé tekintett. Az utca megélénkülő esti életét látszott figyelni. Háta mögött jókedvű fiatal

1 A következő 4 tanulmány Szekszárdim 2014. május 21 -24. között „Jelentem versben „mesémet” Fikció és sejtett értelem a régi magyar irodalomban címmel megrendezett irodalomtudományi konferencián hangzott el.”

2 Kazantzakisz, Nikosz: Isten szegénykéje Assisi Szent Ferenc, ford. Lukácsi Huba, Szent István Társulat, Bp., 2003,109-110.

3 Kazantzakisz, Nikosz: Jelentés Grecónak, ford. Szöllősy Klára, Gondolat Kiadó, Bp., 1970,205.