Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Pomogáts Béla: Magyar zsoltárhagyomány

Pomogáts Béla • Magyar zsoltárhagyomány 39 tosság azonban nem volt egységes: az istenhívő vagy istenkereső költészetnek és a vallásos érzésnek (egy időben) többféle változata is érvényesült, így az „esztétikai” vallásos élmény (például Babits Mihály) a „népi vallásosság (például Juhász Gyula, Mécs László), az evangéliumi örökség (például Babits, Rónay György, Weöres Sán­dor, Radnóti Miklós, Dsida Jenő), végül az ima szelleme: a közveden odafordulás Istenhez vagy a Megváltóhoz (Babits, Rónay György, Pilinszky János). József Attila vallásos költészete igazából mindegyik imént említett kategóriába besorolható. A Csöndes estéli zsoltár a korai József Attila-versek közé és az imádság szellemisé­gét felidéző változatba tartozik, és mint Szabolcsi Miklós nagy József Attila-mono­­gráfiájának első része (az 1963-ban megjelent Fiatal életek indulója című terjedel­mes munka) megállapította, Füst Milán ódáinak (ilyen volt az imént idézett költői mű is) zsoltáros hangját szólaltatta meg: O, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldéi a fű, de nem értem, minek zöldéi, meg kinek zöldéi. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked. Weöres Sándor zsoltáros versei természetes módon illeszkednek igen gazdag életművébe, amelyben a vallásos költészet hagyományos változatai: a himnusz, a kö­nyörgés, a litánia, a zsolozsma mellett a zsoltárnak is személyes szerep jutott. A költő az evangélikus egyház hitelveinek világában nevelkedett, költészetének szellemisé­ge mindemellett egyetemesen keresztény, tehát a hagyományos katolicizmus vagy a kálvini reformáció ihletésére is mindig meggyőző módon válaszolt. Zsoltáros versei, természetesen azok a zsoltárai is, amelyeket Szenei Molnár Albert zsoltárainak hatá­sára írt, ezt az egyetemes és átfogó keresztény lelkiséget fejezik ki. Első Zsoltár című költemény még korai versei közé tartozik: „Kínok árnyékaiból, / kínok árnyékaiból / szólok hozzád Istenem. / Kín mar, sújt, temet, / józan eszemet / vak veszélyben, / láncos mélyben / ne hagyd elveszítenem.” A vers vége pedig a következőképpen hangzik: „Legyen meg akaratod, / legyen meg akaratod, / ha vesznem kell, jól le­gyen: / tán kárhozásom / áldás lesz máson - / de ha énrám / kincset bíztál, / ments meg immár, Istenem.” Második Zsoltár című költeménye az 1947-ben megjelent A fogak tornáca című kötetben került az olvasók elé, ez a kötet jelölte ki Weöres Sán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom